Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
12 járnunk kell. Lelkész magyarországi útjáról kívánok még megemlékezni, mint amely jó alkalom volt arra, hogy egyházi munkánk és törekvéseink jobb megvilágitást nyerjenek óhazai egyházi körökben. A DETROITI MERÉNYLET. Detroiti egyházunk súlyos válságon esett át az 1926-ik esztendőben. Mély megrendüléssel vettem a hirt, hogy ottani lelkészünk, aki a beléje helyzett bizalom teljes mértékével vette ott fel szent harcunk terhét, lelkipásztori esküjének megszegésével, s híveink kimondhatatlan megbotránkoztatásával Egyházunkat és magyar református vallásunkat hiitelenül elhagyta. Tette összeköttetésben állott egy csúnya, s ottani egyházunkat tönkretenni akaró tervvel, amely azonban a hivek vigyázásán és az egyházmegye idejekorán való beavatkozásán szégyenletes kudarcot vallott. A lelkész nélkül maradt, feldúlt detroiti egyházba, a duquesnei egyháztanács hozzájárulásával én mentem át ideiglenes szolgálatra, s az egyház lelki gondozását én végeztem május 1-től, november 1-ig, amikor már csak kevés idő kérdésének látszott az egyházba az óhazából meghívott lelkésznek, dr. Páhy Józsefnek a kiérkezése. Dr. Páhy József nov. 29-re jelezte kiérkezését, vagyis valamelyes késedelemmel jár a detroiti lelkészi állás betöltése, de most már csak napok kérdése a lelkész megérkezése, s rendes egyházi munka újra való felvétele. Dr. Páhy Józsefben kiváló lelkipásztort nyer úgy detroiti egyházunk, mint egyházmegyénk. Rendkívül magas képzettségéhez kiváló magyar református papi talentumok társulnak. Szivünk mélyéből száll fel az imádság Istenhez, hogy hordozza közénk erőben egészségben, s tegye őt nagy nyereséggé a magyar Sionban, s a Független Amerikai Magyar Református Egyházban. Egy lelkiismeretes, hűséges lelkész vezetése mellett detroiti munkánktól nagy eredményeket lehet várni, s remélem is, hogy dr. Páhy munkálkodását ilyen eredmények fogják kisérni. Az egyháznak nagyon alkalmas helyen szép temploma, jól felszerelt iskolája van, amit mindössze kilenc ezer dollár adósság terhel. A hivek szivéből vallásunk szeretete nem hiányzik, s azok a szomorú állapotok, amelyek Detroitban uralkodnak, inkább a helyes egyházi vezetés hiányából magyarázhatók meg. Kellő vezetés mellett az egyház felvirágzása ott sem fog elmaradni. ELISMERÉS KÉT EGYHÁZNAK. Meg kell, hogy emlékezzek e helyen arról a rendkívüli, s egyenesen páratlannak minősíthető segítségről, amelyet a duquesnei egyház nyújtott detroiti egyházunknak, s egész egyházmegyénknek abban, hogy lelkészét egy félévre átbocsátotta a detroiti egyház kiszolgálására. Úgy érzem, hogy a duquesnei egyház ezen cselekedetével újra hatalmas emléket szerzett magának Egyházunk életében arról az áldozatos lélekről, amellyel magyar református vallásunk, s különösen Független Amerikai Magyar Református Egyházunk ügyét kezdettől fogva szolgálta. Az Isten országa nem beszédben áll, hanem a léleknek erejében, s úgy érzem, hogy Egyházunk nevében szólok akkor, apiikor teljes elismeréssel adózom duquesnei egyházunknak azért a nagy szolgálatért, amelyet Egyházunknak ez alkalommal nyújtott. Viszont illesse elismerés mckeesporti egyházunkat is, amiért ők is hozzájárultak ahoz, hogy a duquesnei egyházat e féléven át lelkészük kiszolgálja. Az Egyház épületének egysége nem lehet ott, ahol hiányzik a magát másokért odaszentelő készség indulata. Hogy ez az indulat Egyházunk életében újra és újra megnyilvánul: nagy örömünkre szolgálhat, s hitünk, szeretetünk és reménységünk erősítésére nagy ösztönzést adhat. UJ ANYAEGYHÁZ. Donorai egyházunk azzal tette emlékezetessé a múlt esztendőt, hogy anyaegyházközséggé alakulva, lelkészt hivott magának az óhazából, tiszteletes Novák Lajos személyében. A saját lelkészük általi kiszolgálás óhajtása mellett, önálló lelkészi állás beállítására sarkalta donorai
