Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
8 EGY ÉV A FÜGGETLEN EGYHÁZ ÉLETÉBŐL ESPERESI JELENTÉS Irta és a youngstowni ehm. közgyűlésen felolvasta Sebestyén Endre esperes. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! A mindenható Isten iránt mélységes hála tölti el szivemet, s kell hogy eltöltse mindnyájunk szivét ebben az órában, amikor e vendéglátó egyházban egybegyülekeztünk, ki közelről, ki messze távolságokból, hogy Egyházunk egy évi sáfárkodását számbavegyük; egy esztendő tapasztalatainak tükrében a jobb és áldottabb sáfárkodás módozatait megtalálni igyekezzünk s tisztünk szerint megtegyünk mindent avégre, hogy Egyházunkban, Istennek dicsőségére, Krisztus országának építésére és a reánk bízott hívek lelki javára, mindenek ékesen és jó rendben legyenek. A mindenható Isten jó és kegyelmes volt hozzánk. Életünket megtartotta. Rólunk jóságosán gondot viselt. Krisztusban való kegyelmének bizonyságait újra és újra megjelentette dolgainkban. Adott vig órákat és éreztette velünk megpróbálásait. Tanított és vigasztalt, s mint nagyirgalmu mennyei Atya testünkben és lelkűnkben megáldott minket. Térjen azért nagy nevére tőlünk dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! Legutolsó egyházmegyei közgyűlésünk óta egy esztendő telt el. Ezévi közgyűlésünk az esztendő elején lett volna megtartandó, de viszonyaink — amint ezt később kimutatandó vagyok — a közgyűlésnek az esztendő végére való kitolását tették szükségessé. Remélem azonban, hogy amint azt a multévi közgyűlésben kiterveztük, a jövőben közgyűléseinket képesek leszünk mindig az esztendő elején megtartani. Az elmúlt esztendő pályájára visszatekintve, hármas szempontból kell szemléljük egyházi életünk dolgait. Az első szempont gyanánt a közvetlen tapasztalatok, tényszerűségek felsorolása, mérlegelése kínálkozik. S dolgainknak ilyen vizsgálata szoros figyelmet követel. A jelen értelmes megismerése hijján hiányosságot és szükségeket kell hogy lásson a jövendő. Vizsgálatainkban azonban nem szabad itt megállanunk. Tekintetbe kell, hogy vegyük azokat a magasabb szempontokat is, amelyek egyfelől magyar református, másfelől egyetemes keresztyéni tekintetben illetnek minket, és vonatkoznak jövendőnkre. A közvetlen tapasztalatok és tényszerűségek, amint előttünk állanak a múlt év pályafutásában örvendetes üzenetekkel jönnek hozzánk. Gyarapodtunk, erősödtünk. Istennek hála többek és nagyobbak vagyunk mint ezelőt egy évvel voltunk. Egyházközségeink száma múlt közgyűlésünk idején hét volt. Ma tizenegy egyházközség tartozik egyházmegyének kebelébe . A LEECHBURGI LECKE. Az esztendő elején alakult uj egyházunk Leechburgban. Ottani híveink tizennégy év keserves tapasztalataiból tanulták meg a becsatlakozott amerikai református magyarok nagy leckéjét, azt nevezetesen, hogy egy idegen felekezetnek áldoztak keserves áldozással, s hogy amit építettek, azt másnak építették. Bemutatom az úgynevezett “Leechburg, Pa., és vidéki Magyar Református Egyház” angol nyelven kiadott szabadalomlevelét (charter), valamint az egyház magyar nyelven kiadott alapszabályzati könyvét, s idézem mindkettőből az egyház nevét és célját meghatározó szakaszt. A magyar alapszabályzati könyvben ez olvasható:
