Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
6 függetlennek a függetlenekről mindennapi munkájában vezérfonalul szolgáló gondolataival is meg méltóztatik tenni. Ebben a reményben irom a következőket: I. Az említett levél írója nem tett különbséget a kétféle független csoport között. Mert sajnos, de való, hogy kettő van. Egyik csoport “Független Amerikai Magyar Református Egyház” néven szervezett egyházi közösséget alkotott magának még 1924, dec. 10-én. Ezek az egyházközségek jelenleg nyolcán vannak hét lelkésszel. Szigorúan konfesszionális jellegűek igyekeznek lenni. Szimbolikus könyveiket törvénykönyvükbe is beiktatták. S ezek nem mások, mint a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté, tehát ugyanazok, mint a Magyarországi Református Egyházé. Egyházkormányzati elve: a zsinat-presbyteri elv, tehát szintén azonos a hazai egyházéval. Különben törvénykönyvüknek egy példányát mellékelem személyes meggyöződhetés végett. A függetlenek másik csoportját talán ultra-függetleneknek lehetne nevezni. Mert sajnos ezek már annyira függetlenek, hogy mindenféle egyházi felsöség iránt idegenkednek. A “Független Amerikai magyar Református Egyház” minden, méltóságának rovására nem menő eszközzel igyekszik ezeket az egyházközségeket az általa teremtett törvényes egyházi rend kereteibe bevonni, hogy milyen sikerrel, az a jövő kérdése. Ennyiben óhajtottam a függetlenekről hüebb képet adni, mint az amerikai levél Írója adott. II. Kifogásom van az ellen az “úgynevezett” jelző ellen, amellyel a levélíró a függetlenekről szól. “Úgynevezett független” az én értelmezésem szerint nem jelenthet mást, mint azt, hogy függetlennek mondatik, de valójában nem független. S ez az a régi vád, amellyel a független irányozatot hitelvesztetté igyekeztek tenni annak, ellenesei. Azzal vádolták, hogy titokban episzkopális vizek felé evez, sőt már ott is van. Tehát csak “úgynevezett független”, valójában episzkopális. Hogy az egyházmegyébe való tömörülés, és a magyar református rend mellett való, törvénybe igtatott állásfoglalás előtti bizonytalanság idejében még meg lehetett kockáztatni ilyen természetű állításokat, - vitatkozások elkerülése végett még megengedjük. De hogy akkor is ez a régi harci fogás kisértsen, amikor épen református vallásunkban, és egyházi rendünkben való könnyebb és biztosabb megmaradhatás céljából egyházmegyét teremtettünk, annak fentartásáért áldozunk, akkor még a legcsekélyebb ilyen természetű gyanú ellen is erélyesen tiltakozunk. Az episzkopálisoknak ingyen sem kellenek többé a magyarok. S ha úgy ismerték volna őket a társulás előtt, mint most, bizony soha se társultak volna. Mert fajunknak nem nagy dicsőségére több bajuk volt egy pár magyar gyülekezettel, mint az egész egyházukkal. így hát nem kell attól félni, hogy hozzájuk akarnak menni a függetlennek. Nem is akarnak, s biztosan néni is kellenének, még ha akarnának sem. Az “úgynevezett” jelző használata tehát teljesen felesleges. A független egyházmegye az, aminek mondja magát: tetőtől talpig magyar református és egyetlen igyekezete, hogy még magyar refomátusabb legyen. III. Az amerikai levél amaz állításához szeretnék hozzá szólani, mely szerint a függetlenek “úgy a hazai egyháztól, mint minden amerikai denominációtól izoláltan kívánnak exisztálni.” Az egyházi felsőbbségektől idegenkedő függetlenekről szólva még megkoczkáztathatná valaki azt az állítást, hogy a hazai egyháztól “izoláltan kívánnak exisztálni”
