Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-11-01 / 11. szám

13

SZEMLÉLŐDÉS

EGY UJ ÉNEKES KÖNYVRŐL. A

cseh megszállás alatti magyar területek reformátusainak uj énekes könyve mostanában jelent meg. A “Szeretet” cimü ottani egyházi lap sok dicsérettel és elismeréssel emlékszik meg róla, csupán a felett sajnálkozik, hogy az uj énekeskönyv nem azonos a Csonka Magyarországon lakó ref. testvérek uj énekeskönyvével. Bizony, ezt mi is sajnáljuk. Hisz’ elismerjük, hogy egy néhány hazafias alkalomra szánt ének ellen érthető kifogást emelt volna a cseh kormány, de egyebekben szerintünk a csonka-magvarországi uj énekeskönyvet kellett volna behozni. Hadd lett volna használatban ugyanazon énekeskönyv a trianoni határ mindkét oldalán Mert igy, ha az irgalmas Isten eltörli azt a határt, ismét énekeskönyv változtatás lesz a Felvidéken, vagy pedig énekeskönyv dolgában is olyan tarkaság lesz Magyarországon, mint liturgia dolgában? De még ha ennek eshetőségét nem is tartanák olyan közelfekvőnek cseh megszállott területen élő testvéreink, akkor is szükséges lett volna az uj s a Konvent által kötelező használatra elrendelt énekeskönyv használatához a lehetőségig ragaszkodniok, hogy a csonka törzzsel való lelki közösségüket ezzel is elősegitsék. Általában szükséges, hogy a Csonka Magyarországon kívül élő magyar reformátusok, legyenek bár a világnak bármelyik részén, mindenben az anyaegyházhoz igyekezzenek igazodni, mert csak igy képezhetnek egy- határokon, távolságokon felülemelkedő testvéri közösséget.

*

A MEGTARTÓ ERŐ. A nemzeti leromlásnak mostani páratlan korszakában a vallásokat nem csak abból a szempontból értékelik Magyarországon, hogy mit tehetnek a lelkek örök idvességéért, hanem abból a szempontból is megvizsgálják őket, hogy mit tehetnek a magyar nemzet talpra állításáért. A magyar református vallás mindkét szempontból fényesen kiállja a

próbát és minden elfogulatlan bírálónak el kell ismerni, hogy mind a lelkek idvességének őszinte munkálásában, mind a magyar nemzet életben tartásában négyszáz év tisztes bizonysága mellette szól. A mohácsi sírból a “magyar vallás” emelte ki a magyar nemzetet az evangyéliom szent é^ isteni erejével. És bibliás református fejedelmek kardján akadt fenn a Habsburgok többször megismételt és soha egészen fel nem adott németesitő és erőszakosan katholizáló törekvése. A magyar református vallás tehát “megtartó erőnek bizonyuk odahaza.” S amidőn ezt Egyházunk espe rese a mckeesporti templomszentelési banketten megállapította, csupán olyan történeti igazságot szegezett le, amelyben a hazai egyház is teljesen megegyezik vele. Ő azonban igen helyesen egy, a mi viszonyainkat érintő következtetést is vont le a fenti megállapításból. Azt hogy “ami megtartó erőnek bizonyult odahaza, az megtartó erő lehet itt is.” Itt Amerikában. Itt, köztünk, amerikai magyar reformátusok között is. Ami alkalmas volt arra, hogy az egész magyar nemzetet megmentse a lelki haláltól, a kétségbeeséstől, a megsemmisüléstől, az elkorcsosulástól, amerikai magyar reformátusokat is egy táborba hozzon, ellentéteket kiküszöböljön, bennünket egy olyan hatalmas történeti súlyú és jelentőségű dolog megteremtésére képesítsen, mint amilyen egy minden amerikai magyar reformátust magábaníoglaló egységes nagy Független Amerikai Magyar Református Egyház volna.

Ezt a megállapítást is teljes meggyőződéssel valljuk magunkénak. Csak azt füzzük hozzá, hogy annak a magyar református vallásnak, amelyiket az amerikai magyar reformátusok megtartására alkalmasnak tartunk, ugyanannak a magyar református vallásnak kell lenni, amelyik a magyar nemzet történetében megtartó erőnek bizonyult: zsoltáros, bibliás, imádságos, templomos, urvacsorás, lelkileg fegyelmezett, hitvallásos szent magyar református vallásnak. Mert ez bizonyult megtartó erőnek odahaza, és csak ez lehet megtartó erő itt is. Azért ezt keressék, erre tö-