Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-11-01 / 11. szám

LÁTOGATÁS

A NEGYVENMILLIÓS VILÁGPROTESTÁNTIZMUSNÁL.

9

A negyvenmilliós világprotestántizmus iránt már régóta élénk érdeklődéssel viseltetem. Érdeklődésem csak élénkebbé vált akkor, amikor az amerikai magyar református templomok elcsatlakoztatása alkalmával a csatlakozás apostolai határozottan kijelentették, hogy abban az esetben,, ha a magyar reformátusok átadják templomaikat a Reformed Churchnek, akkor a negyvenmilliós világprotestántizmus meg fogja menteni Magyarországot. Természetes, hogy ilyen körülmények között állandóan vágytam arra, hogy a negyvenmilliós világprotestántizmussal találkozzam s megrázzam — ha már egyebet nem tehetek — a kezét úgy, ahogy barátokhoz illik. Ez a találkozás azonban évről évre elmaradt. Főként azért, mert úgy láttam, hogy a negyvenmilliós világprotestántizmusnak nehézségei vannak Magyarország megmentésére néző tevékenységeiben, s úgy éreztem, hogy vétek lenne bár csak egy látogatással is megzavarni a vérző Magyarország megmentésén fáradozó negyvenmilliót.

Eljött azonban az az idő, amikor már be kellett lássam, hogy tenni kell valamit. A napilapokból ugyanis értesültem arról, hogy egyszerre két ország is tett ajánlatot Magyarországnak egy-egy tengeri kikötőre, s persze azonnal megéreztem, hogy a negyvenmilliós világprotestántizmus áldozatos fáradozásainak a gyümölcsei immár jelentkezőben. vannak, mer hiszen egészen világos, hogy Mussolinit semmi más nem vihette rá arra, hogy Fiúmét felajánlja Magyarországnak, mint a negyvenmilliós világprotestántizmussal való mélyen gyökerező lelki rokonsága. S az is kétségtelen, hogy a jugoszlávok is belátták Beach presbiteriánus komisszionárus látogatásai rendén,, hogy a “tiszta” és “hamisítatlan” világkálvinizmus egységes frontjának a kiépítése nem lehetséges mindaddig, amig egy tengeri kikötő felajánlásával Jugoszlávia nem kapcsolódik bele a negyvenmilliós világprotestántizmus mentő akciójába. A negyvenmilliós világprotestántizmus brilliáns diplomáciai sakkhuzásai kétségtelenné teszik — ezt bárki beláthatja — hogy Magyarország megmentése nagyszerűen halad előre. Egész bizalmasan azt is el lehet árulni, hogy Mária román királynő amerikai útja is a negyvenmilliós világprotestántizmus magyarbarátságának demonstrálására terveztetett ki. Ezt természetesen nehezen látják be azok, akik nem ismerik a negyvenmilliós világprotestántizmus diplomáciai felkészültségét. Világos azonban az, hogy amikor Európa “legdemokratább” királynője előtt hasravágódik a protestáns Amerika, akkor ennek valami nagy világ-protestáns jelentősége van. Ä hir nincs ugyan megerősítve, de rebesgetik, hogy ez a nagyszerű megjelenésű királynő azzal akarja meghálálni Amerika szédületes vendéglátását, hogy áttér a presbiteriánus vallásra, aminek a hatása aztán természetesen érezhető lesz Princeton,tói Prágáig és Prágától Bukarestig, hogy Budapestről ne is szóljunk.

Mindezek a meggondolások tettre sarkaltak. Az amerikai egyházak nagy pittsburgi kongresszusa az alkalmat is megadta arra, hogy a negyvenmilliós világprotestáatizmusnál látogatásomat megtegyem. Nagy meghatottsággal azért felkerestem a negyvenmilliós világ protestántizmust pittsburghi lakásán. Bemutatkoztam. A negyvenmilliós világpro-