Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-09-01 / 9. szám

19 SZÉPIRODALOM ÉDESANYÁM. Kereshet szint ügyeskedő ecset, áldott szavak mondhatnak éneket, meleg zenét zenghetnek, hangszerek, onthat virágot rét, mező, berek; lelophatsz minden fényes csillagot, a tenger mélyét is kifoszthatod, lehetsz király ezer világ felett, inthet szemed halált vagy életet; csodás izekben dúskálhat a szád, dajkálhatod a csókok mámorát, mosolyrózsákat szórhatsz szerteszét, csodákra nyithat szádon a beszéd, kikedvelhet az Isten jó szive s bizhat terád annyit, mint senkire: de adj nekem, ha tudsz: zenében, színben, szóban és Ízben, mosolyban, könnyben, gyönyörben, kincsben, nap melegében, hold sugarában, tenger tükrében, rózsanyilásban. szép ölelésben, simogatásban, epedő, könnyes hivogatásban adj valamit, egy másik szót talán, de egy világot adjon, ha kimondanám, mint ez a drága szó: Édesanyám! Vitnyédi Németh István. RÁDIÓ A FALUN Irta: Nyáry Andor. A falu jegyzője rendkívül tettre­­kész ember volt. Minden gondolata arra irányult, hogy a falut felemelje. Ő szervezte az első műkedvelő gár­dát, az énekkart, ő rendezte az első jelmezes bált s ő vezettette be annak , idején a villanyvilágítást is. Mikor meghallotta, hogy a rádió mit müvei s milyen olcsóba kerül a felállítása, nagyot gondolt. Arra gondolt, hogy — ha a rádiót felszereltetné a temp­lom tornyára, a hangadó tölcsért pe­dig felállittatná az iskola legnagyobb termébe, hát esténkint az egész falu gyönyörködhetne a fényes külföldi hangversenyekben. Azonkívül pénzt is hozna, mert a beléptidij a község pénztárába folyna. Eddig rendben is volt a dolog. De mert a rádiót a község pénzén kellett volna felállítani, az ügyet a képviselőtestület elé vitte s fényes szavakkal igyekezett a magyarokra hatni, hogy milyen előnyös lesz a falura, ha a rádió költségét megsza­vazzák. A magyarok szó nélkül végig­hallgatták a lelkes beszédet s mikor a jegyző bevégezte mondanivalóját, az öreg Surbankós János, aki ellen­sége volt mindeféle újításnak s kü­lönben is haragudott a jegyzőre, amiért lépten-nyomon uj kiadásokkal hozakodott elő, megszólalt: — Látatlanba nem ítélkezünk. A jegyző ismerte embereit, nem sokat gondolkozott: — Hát jól van — mondta tom­pán — a rádiót felállítom a magam költségén. De ha úgy lesz, amint mondtam...... Az öregek felé fordult: — Megszavazzák-e keetek a költségemet ? Surbankós János laposat pislan­tott. — Elkövetkezik minden. Ezzel az ülés véget ért. A hangfogó négyszög, az an­tenna fennt állt a toronyban, róla hosszú drót vezetett az iskolába, ahol a hangadó tölcsér állott. A terem zsúfolásig megtelt. A tölcsér mellett a jegyző állt a szere­lővel, a dobogó előtt pedig a képvi­selőtestület tagjai ültek félkörben. Most az övéké volt az első hely, mert ők most tapasztalati utón voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents