Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-07-01 / 7. szám
8 a porban?! Meddig tart még, mig megutálod a bűnös élvezetek moslékját?! Mikor mondod már, hogy “felkelek és elmegyek az én Atyámhoz?” És a bűnös csak néz, csak néz, és ha van még benne lélek, mely az érdemetlenül nyert szeretetre tud hálával visszaérezni; ha van még benne lélek, mely igazán szeretne nagy, szent, idvezült lélek lenni; ha van még benne lélek, amely önkénytelenül indíttatva érzi magát, hogy ereje, tehetsége utolsó morzsájával is szolgáljon annak, aki vele jót tett, mikor mindenki elhagyta: akkor az a bűnös feláll, megtér, uj ember lesz s gyönyörűséggel szolgál Istennek. így prédikált Pál apostol is. S erre a prédikációra ujult meg a rothadásnak indult pogány görögrómai világ. Erre a tanításra hajlott Isten dicsőségének szolgálatába friss-vérű barbár népek fegyelmezetlen vad ereje. Erre a tanításra állt talpra a Mohácsnál földhöz vert és megtaposott magyar nemzet. Ez az a tanítás, amelyben mint szépen csiszolt gyémántszemben az egész nap fénye, benne van a reformáció minden igazsága: az Isten igazságosságáról, kegyelméről, örök végzéséről. A Krisztus egyszeri halálának egyetlen idvességszerző voltáról, a hit, az Ige absolut nélkülözhetetlenségéről szóló tanítás, és emellett a leghatalmasabb inditó-ok, motivum, mely embert megtérésre és Isten dicsőségének munkálására bírhat. Nem hiába mondta Luther Márton, hogy akármit tegyenek is vele, de Isten úgy segélje, másként nem tehet, mint vallja vulkanikus szive minden tüzével. S nem hiába magyarázta és védte Kálvin olyan körültekintéssel és alapossággal. És nem hiába senyvedtek el börtönökben, múltak ki durva zsoldosok ütései alatt, hajtották a gályát az üldözött magyar reformátusok, de ez a tanítás, szent vallásunknak ez a kincse megérdemelte. 2. A megigazulás másodszor lelki élmény. Isten rólunk való üdvhatározatának, az elvi, objectiv megigazulásnak személyes megtapasztalása. Ezt a megigazulást mondhatjuk szubjektív megigazulásnak. Ráeszmélés arra, hogy Isten a Krisztusért megbocsátotta bűneinket. Meggyőződés arról, hogy az a váltság, amelyet Krisztus az Ő halála által szerzett, az ő személyes váltsága is. Határozott bizonyosság arról, hogy ő a Sátánnak nem tartozik semmivel. Absolut meggyőződés arról hogy tüzönvizen, életen-halálon keresztül, de idveziilni fog. Mert Isten már most az idvezültek közé számlálta, Fia halálának érdemét rá is vonatkoztatta. Egyszerűen csodálatos az, hogy valóban megigazított emberek az önhittségnek és lelki gőgnek a legkisebb jele nélkül milyen határozottsággal, milyen diadalmassággal állítják az életüknél is valóságosabb tény gyanánt azt, hogy Isten a Krisztusért megigazította őket. A megigazulás ilyen értelemben az újjászületéssel és az üdvre való kiválasztottság hitével függ össze. Több, mint az újjászületés, mert annak megtörténtéről való bizonyosság és kevesebb, mint az üdvre való kiválasztottság, mert abban tetőződik be. A szó szoros értelmében “öntudatos” református keresztyén az, akinek ilyen belső bizonyosságon alapuló hitbeli öntudata van. Ilyenekre van a magyar református vallásnak szüksége, mert csak akkor nem bírhatnak meg vele még a poklok kapui sem! 3. Harmadik jelentés-árnyalatában pedig lelki állapotot kell értenünk a megigazulás alatt. A sub-
