Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-06-01 / 6. szám
12 SZÉPIRODALOM ÁLMODTAM HAZULRÓL A FENYŐ. Ragyog a róna, Napsugár csókja Mohalepte régi kúton ég.... Nyerit a Hóka, Egy-egy itóka Viz a vályúba neki nem elég. Lobogó rojtos, Verejték foltos Magyar-ümögben áll a csikós. Két izmos karja A vödröt tartja, A Hóka meg a földet kaparja, Ficánkol... bolond ifjú harapós. Fekete, korhadt, Félig behorpadt, — Kutgém mögött a törpe karám... A Tisza partja.... Nagybánya alja, Rég ottfelejtett kedves tanyám. Ó régi lázak, Picinyke házak, Jegenyés utca... Törpe falum! De rája leltem.... Betér a lelkem A régi-módi nyitott kapun. De rég öleltem Mámor beteken, Ittas szemekkel.... Jaj! a szivem! Leánder fája. Széna boglyája S a mályvarózsák! kedves nekem. Feléje hajlok, Már felsóhajtok Boldog beszéddel: Édes anyám! S egy tarka szoknyás, Fekete kucsmás Móc asszony áll a régi tanyán. Horváth Margit. Irta: Lőrinczy György. Kitört az úgynevezett forradalom. Vagyis a jegyzőt elkergették és a korcsmárosok borát megitták. Mert a forradalomnak az a célja, hogy radikálisan uj világot teremtsen. Fizessen már egyszer, sőt fizessen ezentúl a korcsmáros, nem a vendég. Ilyen rövid, de velős igazsággal dolgozik a forradalom. A jegyző dolga valamivel komplikáltabb. Zajácz Árpád éjszaka ugrott meg a Turnyákról, nehogy! agyonverjék a — szabadsághősök. Leánya azonban, a szép Zajácz Melinda, nem ugorhatott vele, főképpen azért nem, mert Melinda nagyon szép s a forradalom megbecsüli a szép leányokat. Melindát tehát senki se bántotta. Postamester lévén, békésen ott maradt Turnyákon, irta a recepisszeket, épp úgy, mint azelőtt és vigyázott az üresen maradt szülői házra. Aztán jöttek, szép csöndesen belopakodva, vagy féreg módjára mászva, a vitéz csehek. Sáskasokaságban lépték el az orozva szerzett gyönyörű magyar határbérceket és falánkul estek neki a dús javaknak, amiket tolvajutjokba sodort a magyar balsors. Dőzsölve habzsolták a kastélyok éléskamráit és pincéit, melyekből azelőtt lakájtálcán hordták föl az úri .nyalánkságokat magyar gazdáik és jótevőik asztalára. Minden nemzetnek megvan a maga jellemző virtusa. A franciáé a tánc, a magyaré a verekedés, az olaszé a dal, az angolé a törvény, a németé a könyv. A csehnek három is van: lop, fal, hazudik. Mindent fölfaltak egyszerre. Mindent elloptak. És azt ha
