Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

15 Nemcsak szabad, nemcsak lehet­séges tehát a nagy, független, ön­álló Amerikai Magyar Református Egyház megteremtése, hanem hi­tünk, becsületünk, önérzetünk s ma­gyar fajtánk életrevalóságának meg­­bizonyitása miatt egyenes kötelessé­günk is! Minden igaz magyar lélek mélyén ott él az óhaj ennek az esz­mének megvalósulásáért. Ma már nemcsak mi, a Független Amerikai Magyar Református Egyház munká­sai, vagyunk azok, akik ezért az esz­méért készek dolgozni, áldozni, lel­kesedni. Ma már — Istennek hála — ott tartunk, hogy onnan is biztatást kapunk, ahonnan eddig remélni sem mertük. Gondolkodó, jövőbelátó ma­gyar lelkek reménysége fordul fe­lénk és nekünk tenni kell, mert még a sírban sem nyugodhatik az a ma­gyar református lélek, aki legalább egyszer életében meg nem próbálta ennek a nagy eszmének megvalósu­láshoz segítését. Magyar Református Testvére­ink! Mi azért jogtól bátorítva, a le­hetőségről meggyőződve, lelki kény­szertől indíttatva, kérve-kérünk ben­neteket, hogy félre tevén minden el­lenségeskedést, minden bizalmatlan­ságot, minden kishitűséget, gondol­kozzatok ezen a felhíváson és fogad­játok el meghívásunkat egy közös Nagy Amerikai Magyar Református Kongresszusra, amelyen minden ügyes-bajos dolgunkat megbeszél­hetjük, testvériségünket megpecsétel­hetjük és az amerikai magyar refor­mátusok legnagyobbszerü történeti munkáját: a nagy, egységes, függet­len Amerikai Magyar Református Egyházat megalapíthatjuk. Fogad­játok el a meghívást erre a sorsdön­tő kongresszusra! Ne utasítsátok el, mert az élő Istenre mondjuk előtte­tek, hogy se a “Független Amerikai Magyar Református Egyház”-at, amelynek nevében és megbízásából szólunk, se mi magunkat nem vezet semmi más cél, csak az, amit itt mon­dottunk: egy minden nemesebb ér­zésünk által sóvárogva’ áhított nagy, független, önálló, amerikai magyar református Egyház teljes, mindnyá­junkat magába ölelő nagyságra való kiépítése. Testvéreink! Még egyszer ké­rünk benneteket: fogadjátok jó szív­vel jelen felhívásunkat! Tárgyaljá­tok meg azt egymás között, értekez­leteken és egyházi közgyűléseiteken s megállapodva abban, hogy az ame­rikai magyar reformátusság egyesí­tése, mindnyájatoknak leghőbb vá­gyatok, mondjátok ki, hogy: a nagy­egységes független Amerikai Ma­gyar Református Egyház megalapí­tását kívánjátok s az ezt létre hozni hivatott Kongresszusra képviselőite­ket kikülditek! Ilyen irányú határo­zataitokat velünk közöljétek s a “Független Amerikai Magyar Re­formátus Egyház” gondoskodni fog a Kongresszus alkalmas időben és helyen való összehívásáról. Soká ne késlekedjetek, mert az idő múlásával a szép terv megvalósulása mind ne­hezebb és nehezebbé válik. Hisszük, hogy amikor mi imád­sággal és reménységgel útnak ereszt­jük hozzátok felhívásunkat, Istennek tetsző és Istentől áldásban részesü­lő dolgot növelünk. Vajha az ő Lel­ke úgy munkálkodnék mindannyi­unkban, hogy reménységeink valóra válnának és mi mindannyian egy egységes nagy amerikai magyar re­formátus egyházban élhetnénk Isten gyermekeihez és jó testvérekhez illő szép életet! Imádkozva, hogy igy legyen, vagyunk boldog, békességes karácsonyi ünnepeket és minden ál­dásokkal gazdag uj esztendőt kíván­va atyafiságos köszöntéssel a “Füg­getlen Amerikai Magyar Reformá­tus Egyház” nevében: Sebestyén Endre s. k. esperes. Bodnár István s. k. egyhm. gondnok. T

Next

/
Thumbnails
Contents