Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-05-01 / 5. szám
Volume V. May, 1926. Number 5. Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. PUNKOSTRE. A pünköst a Szentlélek Isten ünnepe. Ha karácsonykor az Atya kegyelméről szóló örömhírt hirdetjük; ha husvétkor a halálon és kárhozaton diadalt vevő élet fejedelmét köszöntjük boldog hozsánnával: úgy a pünkösti szent ünnepen a Szent Lélek Istent áldjuk és Őbenne örvendezünk. Akinek az Isten nem atyja; akinek a Krisztus nem ura és királya, annak hiába beszélünk a Sz. Lélek Istenről. A mai kor keresztyénsége nem ad dicsőséget az Istennek; a Fiú Isten személyéről vitatkozik, de imádásától messze marad. A Szent Lélek Isten szinte ismeretlen idegen az Egyházban. A Szent Lélek legfontosabb hivatala az Egyház kormányzása. Mint az Egyház kormányzója, Ő osztogatja a kegyelmi javakat. Tőle jönnek: a vigasztalás, az öröm, a bünbánat, a hit, az újjászületés, a bölcseség, az erő; szóval mindaz, ami az életre tartozik, s ami az Egyház életében fontos. Az evángéliumi keresztyénség különösen a Szent Lélek Isten szerinti keresztyénség kellene hogy legyen. Az az evángéliumi keresztyénség, amelyik az amerikai protestántizmus formájában áll előttünk, nagyszerű példája annak, hogy mivé lesz a Krisztus Egyháza akkor, ha polgársága zendülésbe csap s a Szent Lélek Istennek ellen áll. Száz százalékos farizeusság; cinikus anyagiasság ; hallatlan erőszakosságok; emberi kitanultságok arcátlan mutogatásai; szemfényvesztő bübájoskodások, s más féle ringy-rongyok azok, amik Amerika átlag-protestántizmusának felfogása szerint a Krisztus Egyházának ékességei kell hogy legyenek. Újságjaink tele vannak a bünáradat feletti lamentációkkal. Nap nap után olvassuk a híreket, amelyek mint sötétbe belevágó fénycsóvák rávilágítanak arra a pokoli züllötségre, amelyben társadalmunk gyötrődik. Nincs a világnak az a háborúja, amely ember életben olyan irtózatos pusztítónak bizonyult volna, mint amilyen gonosz, pusztitó Amerika bűnöző hajlama. Mondjuk ki egész nyíltan, hogy Amerika úgynevezett “protestántizmusa” egyik főbünös abban, hogy az élet úgy meg van körülöttünk romolva. Mondjuk meg, hogy azoknak a templomoknak, amelyekből majdnem minden utcára esik egy, jó része korcs embereket nevel. Hazug életfelfogással, hazug ideálokkal, s egy
