Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
13 AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYSÉGÉÉRT A “Magyar Egyház” december 10-i száma közölte volt, hogy a perth amboyi templomszentelés kapcsán történt események következtében a Független Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége elérkezettnek látta az időt arra, hogy a különböző felekezetekbe való beolvasztásra Ítélt amerikai magyar reformátusok egyesítésére a kezdeményező lépést megtegye s ebben az irányban Felhívással forduljon a reformátussághoz. A Felhívás a karácsonyi ünnepek előtt meg is jelent az Amerikai Magyar Népszavában és a Szabadságban, az azóta eltelt idő alatt pedig külön hivatalos levélben kiment az egyes egyházak elöljáróságához. Ez alkalommal semmi kommentárt nem kívánunk fűzni ehez az ügyhöz. Minden magyar református legjobb belátására bízzuk, hogy a kétségtelenül nagy fontosságú kérdésben saját maga alakítsa ki véleményét. Mindössze annyit kell megállapítanunk, hogy legszentebb meggyőződésünk szerint az önnálló független nagy amerikai magyar református Egyház megalakítása égetően szükséges. Erre elérkezett a huszonnegyedik óra s ha most nem sikerül, az elválasztó okok jobban és jobban való kiéleződése következtében a távolabbi jövendőben semmi reménység nem lehet az egységesítésre. A Felhívást különben megörökítés céljából teljes szövegében itt adjuk: Kedves Magyar Református Testvéreink, Atyánkfiái az Ur Jézus Krisztusban! Mindnyájunk által fájlalt szomorú tény az, hogy sok részre szaggatott egyházi életünkből hiányzik a szervezeti egység s e miatt nincs békességünk. Mindnyájunkra nézve megszégyenítő tény az, hogy amikor szülő-Egyházunknak, lelki édes anyánknak: a Magyarországi Református Egyháznak gondozása alól kikerültünk, éretleneknek bizonyultunk arra, hogy itt, ebben a nagy, szabad országban, mint nagykorúságot ért gyermekek, a magunk erejéből rendben, békességben, szent egységben élni tudjunk. Joggal fájhat ez a tény minden magyar léleknek, mert a nagy faji szerencsétlenség bus korszakában annak a nagy tragédiának balsejtelmével kisért, hogy a magyar a testvér-viszályok miatt kész inkább idegenek között nyomtalanul szétszóródni, mintsem a saját véreivel való megértés árán fajiságának Istentől nyert drága kincseit nagy magyar közösségek életében felragyogtatni az egész világ előtt. Méltán szomorkodhatunk ezen mi, amerikai magyar reformátusok, akárcsak a tékozló fiú, mert magasabb életre való nevelést kaptunk és nem éltünk magasabb életet; mert kincsekkel gazdagon bocsáttattunk el és lelki koldusságba sülyedtünk. S végül — Testvéreink — mélyen megszomorodhatik a mi állapotunkon a mi Szentháromság egy igaz Istenünk, aki úgy járt eddig velünk, mint a bibliai gazda azzal a szolgával, aki
