Magyar Cserkész, 2000 (52. évfolyam, 1-4. szám)
2000-01-01 / 1-4. szám
2 2000 JUBILEUM 2000 MAGYAR CSERKÉSZ 2000 JUBILEUM 2000 Acélember „Én mindannyiatokat nagyon szerettelek" (Bodnár Gábor búcsúszavai) Sík Sándor Áll egyenesen, egymagán Az acélember a hegy homlokán, Nem gömyedez és nem erőlködik; Áll és feszül és hordja terheit. Áll és szótlanul ég felé feszül; Hordja a kábelt rendületlenül S ha olykor egy-egy holdas éjszakán S a látomások emlékeitől Dereka már-már megroppanni dől: Ilyenkor elég egy szempillantás: A szomszéd hegyen másik óriás, A harmadik ormon a harmadik Hordozza látomása titkait. Egy pillanat, egy közös rezzenés: A három acélember összenéz.- Testvér - mondja az acélpillanat - Tudom, gyengének lenni nem szabad. Tudom a mi törvényünk:állani: Mi vagyunk a vezeték várai. Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek, de rajtunk megyen ät az üzenet. Az ismeretlen Igét hordja vállunk. Bennünket ideállítottak. Állunk. Sóvári Szeréna Égig érő fenyők katonás rendjébe, Megpihen a cserkész a homály fődé be. Én is arra jártam, büszkén invitála: „ Lépj be ide bátran, az ajtó tárva Beléptem, leültem, a csönd megérintett; Áhítata rám szólt:: „ Csendesen pihenj meg!" O arra járt a fák közt -szelleme velem volt: , Hontalan sasoknak boldog temploma most" Súgta s elsietett. Bakancsa neszét most valóságnak véled Mint mikor megszokott dolga után nézett. Pihenni csak úgy tud, hogyha minden rendben. Ámen. Bennünket ideállítottak. r Állunk. Fillmore, 1998, július 18. A Fenyőkatedrális néma, zizzenetlen;- de időnként hullik a Miatyánk Isten - és sasfiókák ajkán egy HIMNUSZ csendül fel..
