Magyar Cserkész, 1999 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
6. oldal ÖV körút « » » KMCSSZ a múlt nyáron az utolsó két évben végzett őrsvezetők számára 3 hetes magyarországi utazást szervezett. Az út maga jutalomutazás volt, a költségek oroszlánrészét a Szövetség vállalta. Az utazás célja az volt, hogy: elsőkézből megismertessük Magyarország több fontos történelmi, művészeti, természeti és néprajzi nevezetességét és helyszínét, úgy, hogy a cserkészek aktívan résztvegyenek a túrán és minél több élménnyel gazdagodjanak, magyarságtudatukban erősödjenek. A programban - egyebek között - múzeumlátogatás, színházi előadás, táncház, kézműves foglalkozás, falujárás, gyalogtúra, hajókirándulás, sportolás, strandolás, baráti találkozók, szentmiséken, istentiszteleteken való részvétel, közös tábortüzek szerepeltek. Az út során, cserkészeink, kapcsolatokat alakítottak ki az anyaországi cserkészekkel is, hiszen egyes állomásokon helyi csapatok fogadták és kalauzolták őket. Az út első hetét Budapesten töltötte a csoport, majd egy hetes országjárás következett, végül az utolsó héten Piliscsaba központtal a Dunakanyarral ismerkedtek meg. Az alábbiakban részleteket olvashatunk a cserkészek napi élményeiből, amelyeket az interneten keresztül minden nap velünk, itthonmar adottakkal is megosztottak. 1999 július 07. Nagyon hosszú volt a mai napunk. Úgy éreztem, hogy majdnem az egész pesti oldalt átgyalogoltuk. De nem is úgy volt, nagyon kevés volt az idő és csak egy pár helyen voltunk. Például, úgy kezdtük a vándorlást, hogy belátogattunk a cserkész boltba, ami Veres Pálné utcában van. Azután a Váci utcán mentünk végig, ami sétáló utca. Ott láttuk az angol kisasszonyok iskoláját, ami most ápolónők kiképző helye. Mellette volt a Szt. Mihály templom, de annak csak a külső részét láttuk. Akkor mentünk tovább a Belvárosi templomhoz. Útközben láttuk az Erzsébet hidat, az egyetem épületét és messziről a Gellért hegyet. Nem messze a templomtól volt Petőfi Sándor szobra is a Duna mellett. A Dunakorzónak a másik oldalán láttuk a Parlamentet, a Lánchidat és a Mátyás templomot. Következő állomásunk a Szt István Bazilikához vezetett, ahol 137 lépcsőfokot kellett megmászni a lift után. Szép volt a kilátó, azután vissza lejöttünk és irány haza. A nap további részét pihenéssel töltöttük. Salopek Emese 1999 július 09. Ma nagyon jó napunk volt, azonkívül, hogy zuhogott az eső. Gödöllőre mentünk. Ott meglátogattuk a városházát, ahol az alpolgármester látott minket vendégül. Kaptunk egy kis enni- meg innivalót is. Elmesélt egy pár érdekes dolgot, pl. Gödöllőnek 30,000 lakosa van. Tőle kaptunk egy gödöllői trikót és könyvet a városról. Itt találkoztunk helyi cserkészekkel is. A fogadás után megnéztük a Habsburg kastélyt. Gyönyörű volt mind kívülről, mind belülről. A Máriabesenyő-i kápolnának megcsodáltuk a kápolnáját és a kis Mária múzeumot. Azután nagyon finomat ebédeltünk a Sziget Vendéglőben. Tele hassal mentünk a híres gróf Teleki Pál sírjához. Nagyon érdekes volt, mert 187 lépés volt a temető bejáratától egészen a sírhoz. A sírkövet megkoszorúztuk, gyújtottunk gyertyát és tartótunk egy kis szertartást. Nagyon szép és megható volt. Az utolsó állomás a Keszthely kápolna volt, ahol a helyi cserkészek meghívtak egy kis uzsonnára és játékra. Nagy Tünde AZ ŐRSVEZETŐ KŐRÚT RÖVID BESZÁMOLÓJA
