Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
10. oldal MAGYAR CSERKÉSZ lemaradtak a kicsik, ők addig kézügyességgel foglalkoztak. A forgószínpadon a cserkészkorúak vettek részt. Nem próbáztattunk, hanem oktattunk, amit igen jól fogadtak. A szellemi vetélkedőn kikérdeztük a lényeges dolgokat — jó eredménye volt. Tűzrakásnál megdolgoztatta Inci a gyerekeket, csomózásnál Frédi mentőcsomókat tanított. Becslésnél az idősebbek egy fának a magasságát mérték, a kisebbeknél Attila az önméreteket ellenőrizte. Elsősegélynél az égések legidőszerűbb kezelését vettük át. A rohampálya feladatait párosával kellett végrehajtani. Nagyság és ügyesség szerint párosítottuk őket. Összekötött lábbal indultak. Volt dupla kötélhíd, talicskázás, krumplivivés a homlokok s aztán a fülek között, bekötött szemmel a társ hangjától irányítva egy vödör vízre rátalálni és belőle egy szappant kiszedni, egy labdát párosával a hátuk között elvinni a következő állomásig, célbadobás: a lábast az egyik tartja a másik próbál egy narancsot beledobni, az egyik menetirányban, a másik háttal, közösen fogtak két hosszú nádszálat és azokat kellett egy kacskaringós ösvényen vinni, a már rajtuk lévő fürdőruhában a medencét átúszni s végül egy magas fán lógó lábas fedelét meg kellett ütni. A harmadik napon jött a várva-várt „ vági tutaját”. A cserkészkorúakat reggel 5 órakor ébresztettem. Félóra múlva már a zászlótéren sorakoztak nagy lelkesedéssel. A reggelit már előző este felvételezték, s így azonnal nekiindultak a sötétben a 9.5 km-es útnak. Hatkor az Árvalányhaj őrsre került a sor, akiknek nagy meglepetés volt, hogy mehetnek, azt hitték, hogy csak a zöldnyakkendősöknek szabad. A Liliom őrs rendes időben kelt, de őket is elvittük, hogy ott lehessenek a tutaj érkezésénél. A ”vági tutajút” 5 km-es tutajozás volt a Juquiá (kiejtés: Zsukijá) folyón. A gyerekek 8 órakor találkoztak egy vállalat birtokán, mely üzletszerűen foglalkozott a turisták tutajozásával. Ott a gyerekeket 6- os csoportokba osztották. Minden csoportnak megvolt a maga oktatója (aki egyben kormányos és csónakkísérő is volt). A gyerekek kaptak védősisakot, mentőövet, mentőköteleket. Az oktatók 20 perces ismertetőt tartottak a biztonságról és az együttműködésről. További 20 perces bemelegítő után legyalogoltak a kikötőhöz. A folyón a tutajozás 2 óra hosszat tartott. Ebbe bele volt értve egy csónakos „szörfölés”is a hullámokon, amit a gyerekek nagyon élveztek, Pont jókor érkeztünk a Liliom őrs kiscserkészeivel meg a konyhásokkal az érkezési helyhez. Öröm volt a boldog arcokat látni. A tutaj ózó alkalmazottak nagyon kedvesek voltak és engedélyünkkel elvitték a kicsiket is csónakázni. A gyerekek természetesen bele se fértek a bőrükbe az örömtől, az 5 perces csónakázás annyit ért nekik, mint a nagyoknak az egész 2 órás tutajút. Az egész társaságot teherautóval vitték vissza a cég birtokára. Ebéd után a visszagyaloglás már kevésbé lelkesen ment, hiszen a tutajozás is kifárasztotta őket. A nap többi programja is jól sikerült. A szellemi vetélkedőn az őrsök jól szerepeltek. A tábortűz után Kiss Tamást és Kolláth Annát avattuk fel. Vasárnap az eső jelentett új cserkész kihívást. De a gyerekek megállták a helyüket. Az egész tábor 11-re be volt pakolva. A zászlólevonásnál Kiss Beatriz és Yamashita Tomi tettek Ígéretet. Ebédnél sok szülő velünk tartott, mert akarták hallani a tutajozás lefolyását. A hangulat olyan jó volt, hogy a szülők megkérték, hogy nekik is szervezzünk meg egy ilyen tutajozási élményt. Ezt komolyan tervbe is vettük. Vági tutajút" brazil folyón 20 éves a „hájdelbergi” Tömöri Pál cserkészcsapat A Heidelberg-ben működő 87. sz. Tömöri Pál cscs. 1997-ben ünnepelte 20 éves fennállását. A 87-esek kezdettől fogva szoros kapcsolatot ápoltak több európai csapattal, így a frankfurt-i Lehel Vezér, a stuttgart-i Dobó István, a brüsszeli Báthori István, a mainz-i Bethlen Gábor és a párizsi Petőfi Sándor csapattal. Megkedvelték és lelkesen művelik a vízicserkészetet is.
