Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
8. oldal MAGYAR CSERKÉSZ szorosba a busz nem fért be, így gyalog mentünk át rajta. Gyönyörű sziklákat, mély szakadékokat láttunk. Egy másik éjjel a Székelykő tetején táboroztunk. Szép volt a kilátás Torockóra, de nehéz volt a hegyről lejönni, mert zuhogott az eső. A legtöbben a végén „nadrágfékkel” jöttek le. Az Ifjúsági Központban (finom és jó meleg!) vacsorával vártak. Másnap megnéztük a múzeumot, majd felmentünk Torockószentgyörgy mellett Ika-várába. Nagyon érdekes volt, sok szép fényképet csináltunk. Részt vettünk a Szent Anna búcsún a Szent Anna-tónál, de olyan óriási eső volt, hogy nagyon keveset láttunk. Azért egy páran úsztak mégis a tóban. Megnéztük az „elsülyedt falut”, ahogy a régi Bözödújfalut nevezik ma. A székely szombatos vallású magyaroktól elvették az egész falut, a nagyrészt öreg embereket nyomorúságos blokkházakba zsúfolták és — árvízvédelmi folyószabályozás ürügye alatt — gátat építve a falut döntötték vízzel. A templomtorony még kiáll a vízből, amit néha halászásra használnak. A gátat rosszul építették, használhatatlan. Parajdon a sóbányában óriási termek vannak a föld alatt. A padló, a falak és a tető is csupa sóból van. Tele volt sok-sok emberrel, akik a sós levegőben tüdőbetegségeiket gyógyítják. Még egy templom is volt a föld alatt, a mi lányaink nagyon szépen énekeltek az oltárnál. Óriási fenyőerdők, magas hegyek között jutottunk el Gyimesközéplok-ra. Ebben a csángó faluban volt éppen a gyimesi nemzetközi néptánctábor, hol még amerikai magyar cserkész ismerősökkel is találkoztunk, akik egyenesen odamentek. Láttuk a Körösi Csorna Sándor múzeumot Csomakőrösön. Zágon-ban mindenki megpróbálta, hány cserkész kell összefogózzék, hogy körülérjenek egy-egy hatalmas Mikes-tölgye t. Láttuk Mikes Kelemen emlékművét is. Illyefalván Kató Béla tiszteletes úr megmutatta az ősi vártemplomot, meg az iskolát, amelyet most építettek újjá. Elmondta, hogy milyen szép munkát végeztek a fiatalok, akik jöttek segíteni az építkezésben. Finom kürtőskalácsot is sütöttek az egész társaságnak egy háznál Illyefalván. Sepsiszentgyörgyön láttunk egy igazi Gábor Áron rézágyút az ottani múzeumban és láttuk Gábor Áron híres szobrát. Ez a város Gaál Sándorbá otthona, igazán kedvesen, jó vacsorával meg reggelivel fogadtak. Szép ajándékokat is kaptunk az ottani cserkészektől. Este misén voltunk. Tömve volt a templom. Lajos atya kedvesen beszélt rólunk. István bá’ is beszélt, megköszönte a nagyon kedves vendéglátást. Fogarason megcsodáltuk a hatalmas várat, aztán a patakparton megevett gyors ebéd után (mi más? vajaskenyér, paradicsom, görögdinnye. Olcsó és nagyon egészséges!) — utaztunk tovább. Déván megtanultuk, hogy igazán mennyire magas „magas Déva vára”, de azt is, hogy Déván a cserkészek különösen kedvesek. Alig vannak már magyarok Déván, nagyon félnek a románoktól. A tábortűz is nagyon szép volt. Ez volt a búcsútábortüzünk egymástól — és Erdélytől. Egész éjszaka utaztunk, baj nélkül átjutottunk a határon és befutottunk Szegedre. Ott Sövényházyék lakásán megmosdottunk, megreggeliztünk és máris indultunk tovább. Csak útközben láttunk valamit Szegedből, Sövényházy Judit néni magyarázta, ahogy mentünk a busszal. Siettünk, mert Opusztaszeren már megvették a jegyeket, hogy megnézhessük a Fesztykörképtt a magyarok bejöveteléről. Gyönyörű volt az óriási körkép, melynek hatását hangokkal is fokozták; igazán azt érezte az ember, hogy ott volt a honfoglalásnál. A többi kiállítás is nagyon érdekes volt. Tamási Áron síremléke Farkaslakán
