Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
22. oldal MAGYAR CSERKÉSZ 3&ít csapott agyon Hcljcl bité? a kürtjéből? SSrni kimartát a magpar történelemkönptiehbőí A kalandozó magyarokról fenmaradt mondáink egyike a kürtös Lehel vitézről szól. Árulás következtében Augsburg mellett, a Lech folyó partján 955-ben német fogságba esett. A császár elé vezették, s az örök ellenség, a német főurak halálra ítélték. A halálra ítélt magyar vezér beletörődött az ítéletbe; utolsó kívánságát, hogy kedves kürtjébe fújhasson, a németek teljesítették...A kétágú csatacsillag című, magyar mondákat és legendákat tartalmazó könyvben olvashatjuk: “...amikor a szomorú nótának vége volt - mi történt? Kétszer-háromszor Lehel megforgatta a kürtöt, hogy csak úgy surrogott-harsogott a levegő, s úgy vágta a német császár fejéhez, hogy szörnyethalt az menten.” Lengyel Dénes könyvében, a számos kiadást megélt Régi Magyar mondák című műben ezt olvashatjuk: “odahozták a kürtjét, ő pedig közelebb lépett a császárhoz, mintha a kürt füvására készülne, és a császárt kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy attól az egy csapástól a császár meghalt.” A mondák s a monda feldolgozások szerint Lehel magát a német császárt, Ottót sújtotta agyon kürtjével... Sajnos a valóság más: Az illetőt csak Lehel vélte Ottónak, s akit agyoncsapott, az tulajdonképpen egyike volt az előkelőbb német vezéreknek... Lehel nem csapta, nem csaphatta agyon Ottó német császárt, hiszen ő 955-öt követően még tizennyolc éven át uralkodott! A magyarok felett aratott Lechmezei győzelmét követően Ottó megszilárdította Lehel kürtje a jászberényi múzeumban hatalmát, belső ellenfelei meghódoltak neki, s 962-ben Rómában a pápa császárrá koronázta. I. Ottó császár 973-ban hunyt el. Költőink, íróink az elmúlt korokban éltek, s ma is élnek a költői szabadság jogával: magyar fülnek szebben hangzik a német császár agyonütése mint egy névtelenségbe burkolódzó előkelő ember agyoncsapása...Az igazság az, hogy a történelmi tényeket (magyarok, németek, Lehel, kürttel való agyoncsapás...) az évszázadok során kissé megszépítve, tetszetősebb köntösben adtuk tovább nemzedékről nemzedékre... Wíf ébe bolt Október 8-án volt tíz éve, hogy teljesen váratlanul meghalt Latkóczy-Osváth László, akit mindenki közismert nevén Latyak bá’nak szólított. Latyak bá’ 1930-ban kezdte cserkészéletét Budapesten az 5-ös sz. KEG cserkészcsapatban. 1957-ben, a forradalom leverése után Torontóba menekült ahol röviden megérkezése után bekapcsolódott az ottani cserkészmunkába. 1973-ban családjával áttelepült New York-ba, ahol mint körzeti parancsnok tevékenykedett. De legtöbben mint az emberi vezetés példaképét ismertük utolsó évtizedében, amikoris VK tábor tiszti kiképző volt. Rendkívüli szervező képességével, finom hozzáállásával, és leverhetetlen lelkesedésével az előtérben, de leginkább a színfalak mögött működött a cserkészmozgalomban. Halálának emlékére jó barátja, Dr. Németh Gyula, verset költött, amely betekintést nyújt egy igazi cserkész életébe. Latyak bá’ a Heves megyei Gyöngyöstarján faluban nyugszik békében. Jó cserkész halála...része életének.... Még ha váratlan is, legyünk reá készek... Jó munkát...Légy résen, ez a foglalata: S parancsolt a Mennyek Istene, nagy Ura! Liliomos égbolt, tulipános tábor Hová derék harcos sorakozni vágyói. Kürt rian, zászló leng. Árvalány-sátor, íhőjontlátáőra Háájló! Nincs több táborbontás... örökre megálló! Cserkészpróba fénye...szived dalolása Ifjaid öröklik, méltó hál’adására! Megmarad e nemzet. Fia lánya...ember! Élet küzdelemben félni többé nem mer. Imánkban élj velünk! Művedet folytassák Földi bajtársaid: eszükbe forgassák: AKI időt adott, és életünkre bízta: Senki az útjait meg ne hiúsítsa Tisztesség becsület, áldozatos hála: Légy a hű magyarság ős’-tulajdonsága Angyalok kara fennt ujjong egy éneken.. László tanította.. Jó munkát, Légy résen.
