Magyar Cserkész, 1993 (45. évfolyam, 3-4. szám)
1993-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR CSERKESZ 13. oldal KARdfoRqATÓ MAqyAR Nők Derűsen végződött 1849-ben egy Bocskai ezredben honvéd őrmester katonai pályája. A fiatal, 19 éves legény a háborús esztendő kellős közepén Mészáros Lázár hadügyminiszter elé kívánkozott, és addig könyörgött amíg ki nem rimánkodta a kihallgatást. Bemutatkozott a miniszternek: Török György honvéd őrmester, aki kéri, hogy bocsássák el a hadseregből. A miniszter szeme megakadt az atillán csillogó vitézségi érdemrenden, és kemény, korholó szavakkal támadt a legényre. Hogy egy ilyen bátor katona, aki majdnem gyermekkorban érdemrendeket kap a vitézségéért, akkor akarja ledobni az egyenruhát, amikor a hazának szüksége van minden katonára? Nem szégyellj magát? Miért akarja otthagyni a katonaságot? Nem várt jelenet következett erre. Török György, vitézségi éremmel kitüntetett őrmester elkezdett keservesen bőgni, és sűrű könnyhullatások között kinyögte: "Férjhez akarok menni!" A részletes kihallgatás során kiderült, hogy a szolnoki csatában a Bocskai ezred egyik közlegénye sebet kapott, s már-már foglyul esett, amikor Török őrmester többedmagával segítségére rohant, kiszabadította, s az osztrákokat megszalasztotta. Ezúttal Török őrmester vitézségét egyéb ok is serkentette. Az illető honvéd csinos fiú volt, s az őrmester már régóta rajta felejtette a szemét. A szerelem nem ismer rangkülönbséget. Mészáros hadügyminiszter persze megengedte, hogy az őrmester a honvéd egyenruhát fölcserélhesse a markotányosné szoknyájával, s még a lakodalom költségeit is kiutalványozta az államkasszából. Legrészletesebb adatok egy német nevű, horváth földön született, de szíwel-lélekkel magyar leány katonai pályájáról maradtak reánk. Lebstück Máriának hívták. Tizennyolc éves korában Bécsbe került. Ott elfogta a forradalmi láz, és beállt a deákok légiójába. Együtt verekedett a fiúkkal, keresztülment a tűzkeresztségen, de a vérkeresztségen is: valamelyik torlaszharcban sebet kapott a bal arcán. Mikor Bécsben elnyomták a forradalmat, átszökött Magyarországra, s itt folytatta a harcot az osztrákok ellen. Nálunk a tiroli vadászok közé állt be. Tudták, hogy leány, de nem leánynevén szólították, hanem a "Károly vadász" nevet adományozták neki. Több csatában vett részt. Legnevezetesebb hadi kalandja a kápolnai ütközetben történt. Itt három osztrák vérteskatona támadt egyszerre rá. A bátor leány nem szaladt meg. Ellenben a harmadik vértes futott el. Azért volt ez a harmadik, mert a másik kettőt Károly vadász lelőtte. Dembinszkynek, a fővezérnek jelentették az esetet, mire ott a helyszínen hadnaggyá nevezte ki. Később a Miklós huszárok közé került, és vitézsége jutalmául főhadnagy lett. Világos után ő sem szabadult büntetés nélkül. Hat hónapi fogságot szenvedett el az Aradi várban. Azután, hogy visszakerült a polgári életbe, fény és árny váltakozott a sorsában. Férjhez ment egy tüzérkapitányhoz: fia született, boldog volt; majd meghalt az ura, és bele kellett kóstolni a küzdelmes nyomorúságba. Az alkotmányos élet helyreálltával rendes honvédtiszti nyugdijat kapott. Békességben élt Újpesten, 1892-ben bekövetkezett haláláig-Ráth-Végh István nyomán-Zrínyi Ilona, Munkács várának hősi védelmezője
