Magyar Cserkész, 1986 (37. évfolyam, 1-2. szám)
1986-01-01 / 1-2. szám
AAAGYAR CSERKÉSZ 9. oldal VOLLY ISTVÁN: MAGYAR KARÁCSONYOK (Bécs, 1978) CÍMŰ GYŰJTÉSÉBŐL PEREGI KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ Néhány gyermek téli öltözetben, bundában; nyakában tarisznya, kezében bot vagy kis csengő. A vezetőnél szögletes, üvegfalú ládika, benne gyertya ég, ez a hordozható lámpásuk. Vezető (hangosan kérdezi): Szabad-e Istent dicsérni a peregi karácsonyi köszöntővel? Hallgatóság: Szabad! (és ezzel máris részt vesz a játékban). Köszöntők (arccal a hallgatóság felé fordulva énekelnek, bottal ütik a ritmust a padlón vagy csengőcskével csengetnek): (1) 1. A kis Jézus megszületett, örvendjünk! Elküldötte ő szent Fiát Istenünk; Betlehemben fekszik rongyos jászolyban. Azért van oly fényesség a városban! 2. Pásztorokhoz jön először a követ, Hozzájuk szól az angyali üzenet, Megrettenve földre esnek mindnyájan, Nem tudják, hogy mi rejlik a sugárban. 3. Fényes angyal bátorítá mindnyáját, Megmutató a szent helynek tájékát: „Betlehemnek városába menjetek, Ott egy rongyos istállócskát nézzetek!” 4. Eleibe térdepelnek mindnyájan, Dudáikat megfújják nagy vígságban; Szűzanyának ajándékot osztának, Jézuskának mindenfélét áldoznak. 5. Egyik bárányt, másik sajtot, tejecskét, Virágokat, madárkákat, mézecskét. „Hát én ugyan mit áldozzak, Krisztuskám, Mit áldozzak, ma született Jézuskám? (A dallam második felére énekli:) Néked adom szívemet és lelkemet, Néked adom égi-földi éltemet!” (Együtt ismétlik:) Néked adom szívemet és lelkemet, Néked adom égi-földi éltemet! Vezető (elköszön): Boldog karácsonyi ünnepeket mindnyájuknak! Mind: Dícsértessék! (és a vezetőt követve sorban elballagnak). A karácsonyi köszöntésre elkísérik a gyermekeket gyakran az öregek is, a szülők és a nagyszülők, és a falusi éjszakában zeng a csapat éneke, kísérve az öregek mélyebb hangjától. Az idézőjelben lévő sorokat énekelheti szólóénekes, változatosabbá teszi a játékot. Pereg közigazgatásilag Kiskunlacházához tartozik. Pereg, Pest megye, 1930. Az ének eddig ismert egyetlen forrása Gerecs István régi peregi kántor kéziratos énekeskönyve a múlt század derekáról. TÚRÁI KARÁCSONYI KÖSZÖNTÖ Kislányok köszöntenek, ketten-négyen. Öltözetük télies: sötét kendővel bekötik a fejet, rojtos nagykendőt tesznek a vállra s a derékon hátul megkötik. Blúzt és bőszoknyát viselnek, a lábukon csizma. A vezetőnél szépen szóló csengő szalagra kötve lóg a csuklóján. Az egyik énekesnél rövid bot van a kutyák ellen, a másiknál karjára függesztve fehér kendőből batyu, az ajándék dió és alma részére. Vezető (megrázza csengőjét és hangosan kérdi): Szabad-e köszönteni a kis Jézust? Hallgatóság: Szabad! Leányok (arccal a nézők felé fordulnak és énekelnek; a vezető halkan, ritmikusan, szüntelenül csenget): (2) 1. Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegében! 2. Nincs a Jézusnak paplanja, Megfázik az ártatlanka, Takargatja édesanyja, Dirib-darab posztócskába. 3. „Aludj, aludj, kisdedecske, Betlehemi hercegecske, Nem királyné a te anyád, Szolgálóból lettem dajkád.”
