Magyar Cserkész, 1986 (37. évfolyam, 1-2. szám)

1986-01-01 / 1-2. szám

1 1 MAGYAR CSERKÉSZ 3. oldal PÜNKÖSDI AKADÁLYVERSENY A SÍK SÁNDOR CSERKÉSZPARKBAN Ugyan milyen idő lesz az akadályversenyen? — ezen a kérdésen mindenki eltűnődik, amíg a ko­csiban vagy a buszban száguld órákon át Fillmore felé. Bizony a jó időre ilyenkor szükség van, mert azon a vidéken május végén tud hideg is lenni! Az idén megjött a napsütés szombatra, május 24-re, amikor délelőtt tizenegy órakor felsorakoz­tak a versenyzők az ünnepélyes tábornyitásra. Utána az egyes korcsoportok énekszóval elvonultak a kiindulási helyre. Több mint háromszáz fiú és lány mérte össze az erejét. Tehát az idő szép volt a verseny megindulása­kor, hogy pedig mégis a Sík Sándor Cserkészpark­ban érezzük magunkat, előtte a hét folyamán ki­adós eső zúdult rá a táborhelyre. Ez pedig bokáig érő sarat jelentett. Ugye mindenkinek ismerős kép? A legfiatalabb, az első korcsoport volt a legsze­rencsésebb. Pályájuk dombtetőn kezdődött, majd a lejtős fenyőkatedrálisban folytatódott, aztán egy réten ért véget. így mindenki száraz maradt. Az első akadályon Öhöm-Böhöm Töhötöm bácsiba üt­köztek, aki bábszínháza segítségével vizsgáztatta a versenyzőket. Mindenki tudja, hogy az akadályver­senyre el kellett olvasni Somogyvári Gyula „A Rajna ködbe vész” című regényét, amelynek tör­ténete Buda 1686-os visszafoglalásának idejében játszódik le. A bábszínház figurái a regény rész­letei felől kérdezték a versenyzőket, és azt is tud­niuk kellett, hogy kik voltak a hajdúk, a szpáhik és a janicsárok, meg hogy meddig voltak a törö­kök Budán. Testi ügyességpróbája is volt a pályá­nak, és 10-11 éves fiúknak és lányoknak nem is mindig könnyű. Lengő kötélen kapaszkodva kellett fokossal leütni egy török fejet jelképező léggöm­böt. Utána felmászni négy vízszintesen egymás fölé erősített gerendán csaknem három méter ma­gasra, aztán a túlsó oldalon lejönni. Végig kellett menni egy ide-oda billegő gömbfán, utána célba dobni. És csaknem mindenki teljesíteni tudta eze­ket a feladatokat. Elmentek körülnézni egy „vá­sárba” is (Kim-játék). Utána el kellett sorolniuk, hogy mi mindent láttak. A többi akadály is fur­fangos volt és azt hisszük, hogy a fiatal verseny­zőknek is tetszett a pálya. A második korosztály csaknem végig mocsárban taposott. Biztosan száraz időben választották ki a helyet, de a verseny előtti napok alatt néhol pata­kok és tavak keletkeztek a pályán, amelyeket sem kikerülni, sem átugrani nem lehetett. Ennek a keretmesének érdekessége a célbalövés volt lég­puskával. Színes léggömböket fujdogált a szél a fákon, és ezeket a mozgó célpontokat kellett a versenyzőknek eltalálniuk. Legtöbbjüknek most volt először puska a kezében. Azért néha sikerült egy-egy lövés. Egy kis baj volt a tűzrakással. Ame­lyik Örs nem volt elég találékony, az türelmesen vesződött a nedves talajon néhány nedves gallyal. Ügyességüket fára mászással is próbára tették, a végén rohammal vették be Budát, ebben a pon­tozók is segítettek. Természetesen minden török elesett. A harmadik korcsoport, a 14 éven felüliek tá­bora volt a legnépesebb. A fiúk is, a lányok is szá­zan voltak. Pályájuk nagy területet foglalt magába, és komoly feladatok sorából állt. A versenyzők­nek építeniük kellett „vízhatlan” lombsátrat (ki is próbálták), térkép és iránytű segítségével rá kel­lett találniuk a keresett útra, „sebesült” vitézek vágott sebeit, kificamodott bokáját kezelték, törött lábú katonán segítettek és rögtönzött hordágyon elszállították. Volt mocsárból mentés, átkelés két szál kötélből való hídon teljes felszereléssel, a vé­gén pedig számháború árán jutottak be Buda vá­rába. Ezek voltak kiragadott mozzanatok a tíz akadályból. A pontozók szerint mindhárom korcsoport át­laga jó volt. Élményeiket mindnyájan az esti tábor­tűznél idézték vissza. T I

Next

/
Thumbnails
Contents