Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
Ahogy közeledett augusztus közepe, az európai cserkészek látogatásának ideje, mindig jobban és jobban éreztük a messze távolból, az öreg Európából, a felénk nyújtott és közeledő kezet, azt a hatalmas összefogó kapcsot, — ami a mi Mozgalmunkat jellemzi, — ahol nem ismerünk távolságokat, csak a szívünk szavára hallgatva, megyünk változatlanul (mint az elmúlt 25 évben) az USA-ba, Kanadába, Déi-Amerikába és Európába, hogy újra találkozzunk egymással, a többi cserkész testvérrel. Letagadhatatlan, hogy nincs még egy másik mozgalom, egyesület, amelyik ennyire áthidalja a távolságokat és állandóan keresi és fogja egymás kezét . . . A 25 cserkészből és vezetőből álló csoportot Ft. v. Kölley György cscst., németországi magyar ifjúsági lelkész, az európai I. Kerület parancsnoka vezette. Ő szervezte össze a csoportot az elmúlt év alatt, fáradságot nem ismerve, a M.Cs. Szövetség jóváhagyásával. Olvassuk el alábbiakban egy európai résztvevő naplórészletét, melyet egy európai újságnak küldött: — ,,Augusztus 13-án reggel vidám cserkészek népes csoportja gyülekezett München repülőterén, hogy az ausztráliai magyar cserkészek meghívására elinduljon a hosszú útra, a ,,Kenguruk földjére”. A fiatalok vidáman üdvözölték egymást, legtöbben segédtisztek, cserkészvezetők voltak. Ott láttuk Konthur Bertalannét, Máriát, az európai Kér. Regös Előadóját, Dr. Konthur Bertalan öcs. főorvost, a népszerű székely előadóművészt, s természetesen Kölley Gyurka bát, Kerületünk pk-át. Huszonötén indultunk el. Repülőutunk első állomása Róma volt, ahol egy teljes napot töltöttünk. Városnéző busszal bejártuk az Örök-várost, megnéztük annak nevezetességeit, este pedig, búcsúzóul, egy szép tábortüzet adtunk a Szent István ház kertjében, a római magyar látogatók nagy tetszésére. Az ALITALIA fehér Jumbójával hagytuk el késő éjjel Európát, s Bombay érintésével másfélnapos repülő út után aug. 15-én hajnalban érkeztünk meg Melbournebe, ahol az ausztrál testvérek vártak minket a már általunk jól ismert Rauch Pubi bával az élükön. Nagy volt az öröm, hiszen Ausztráliából a múlt hosszú évei alatt már nagyon sokan vettek részt a nyári és téli táborainkon, az európai körutakon, így ez a találkozás sok jó barát ölelkezése volt . . . Weber Lexi és Kovássy Lászlóné, Marian irányítása mellett hamar elindultak a fáradt utasok szállásaikra, de délután már ott ültek egy nagy football pálya lelátóján, hogy megnézzék az ausztrálok büszkeségét, az ő footballjukat . . . (de félidő után haza kellett menni, mert már sokan ülve aludtak. Szerk.) Másnap reggel az épülő Magyar Központ hatalmas épületében Gyurka bá mondott ünnepi szentmisét, a közös ebéd után pedig résztvettünk a Regnum Marianum által rendezett „Szent István napi" előadáson. A következő napok kiránduló napok voltak. A híres cserkészbusz (az 54-es és 63-as cserkészcsapatok tulajdona), — amit az európaiak Bundi busznak neveztek el, — szállította a környékre: Ballaratba (a régi ausztrál aranyásó faluba), és a Stevenson vízeséshez a látogatókat. Ismerkedtünk kengurukkal, koala mackóval, az ausztrál növényzettel és állatvilággal. . . A melbournei napok egyik fénypontja volt az augusztus 20-án, a Kew-i iskola színháztermében rendezett előadás, amelyen mi európaiak mutattuk be ,.Csángó és Erdélyi estünket”. Az estét Konthur Mária rendezte, Konthur Bertalan volt a műsorbemondó. Székely balladák, csángó énekek és székely írók versei szerepeltek a műsoron, melyet székely táncok tettek színessé. A legszebb számokat, a csángó énekeket Konthur Mária adta elő, míg Konthur Bertalan előadásában kis székely novellákon mulatott a közönség. Az est második részében az ausztrál,,Hollós Mátyás KOR VINA ” csap. melbournei raja Kodály ,,Székely fonóját” adta elő. A gyönyörű estét Gyurka bá, zárta be, egyenként ismertette az európai vendégeket... (A szereplők kifogástalan magyar beszéde, fellépése, magas műveltsége osztatlan sikert váltott ki egész Ausztráliában. Szerk.) A melbournei első látogatás után hosszú útra indultunk, a cserkészbusz szállított minket Adelaidebe, ausztrál pusztákon és legelőkön át haladva. Itt is lelkes cserkészek, szülők vártak reánk. Még aznap du. megtekintettük a várost, este pedig közös vacsorán vettünk részt. Láttuk BURRA-t, a híres régi rézbányát, valamint a Barossa Valley-i gyönyörű bortermő vidékét, a borkóstolóról sem feledkezve meg. Itt is vasárnap ünnepi szentmisét mondott Gyurka bá, ünnepi ebédet adott a Regnum Marianum egyházközség, du. pedig az ottani Magyar Klubban volt a ,,Csángó és Erdélyi estünk”. A zsúfolásig megtelt terem közönsége hálás tapssal jutalmazott minket. Megnéztük a város környékét, az adelaidei magyar ,.cserkésztanyáját”, ahol vacsora és tábortűz volt. Este, Konthur házaspár, ,,Erdélyi irodalmi estet” adott, melyen a cserkészek énekszámokat adtak elő. Búcsúzás után Kovássy Laci bá vezetésével egy másfélnapos kirándulással (tengerparti úton haladtunk végig erős napsütésben) megnéztük a híres Kék tavat, ahol ausztrál cserkészcsapat vendégeként éjjeleztünk, majd másnap befutottunk a IV. Kér. ,,Csángó regös táborába” Bacchus-Marchra, melyet egy iskolatáborban rendeztek meg. Hevesi Nagy Tibor cscst. Kerületi parancsnok volt a regös tábor parancsnoka. A Konthur és Cserhalmi házaspárok előadásait nagyon élveztük. A regös tábor után következett a ,.második” melbournei látogatás, ahol megszemléltük a híres ,,PINGUIN VÁNDORLÁST” a tengerből, egy este megnéztük a várost és a környékét, a nevezetességeket. Szept. 1-én Melbourneben is előadták Konthurék az ,.Erdélyi est”fűket, mely ott is nagy sikert aratott. A melbournei repülőtéren nehezen ment a búcsúzás, a két hét együttléte után sok szív volt nagyon szomorú, de menni kellett tovább, Sydneybe, ahol me-10 AUSZTRÁLIAI CSERKÉSZKÖRÚT
