Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)

1980-01-01 / 1-4. szám

nem lehet bemenni, így a társaság kerékpárokra szállt és egy km-rel arrább a tó másik oldalán talált megfelelő fürdőhelyet. Mindenki fürdik és mosakszik. A konyhán készül a vacsora, finom tejfeles, csűlkös bableves illata terjeng a levegőben, ezt követi majd a túrós csusza. Ismét nagyon hideg van, s próbálunk melegen felöltözni. Jól esett a jó meleg vacsora, majd a forró tea. A hidegre való tekintettel rövid tábortűz után mindenki nyugovóra tért.

1980 január 6 vasárnap.

Az idő még mindig hideg, fagyunk. Mosakodni csak mosdótálakban lehet. Ma 28 km földút áll előttünk, irány Lake Crescent. Az út dimbes-dombos, nagyon zötyögős, majd kirázza a vesénket, s megviseli a hátsórészeinket. Egy-két kerékpárt is kikészít az út, sok a dur-defekt, ezeket természetesen javítani kell. Ebédre már ismét a táborhelyen vagyunk. Perceken belül állnak a sátrak. Itt a tó és a Clyde folyó összefolyásánál táborozunk. Ma egész nap felhős, hideg idő volt. A nap csak itt-ott bukkant ki a felhők mögül. Délután hadijátékoztunk mindenki nagy örömére. Kora estére az idő tovább romlott, elkezdett cseperegni az eső, s fagyos szél fújt a tó felől. A vacsora hamarosan elkészült, s nagyon jól esett a lebbencs leves és rakott burgonya, meg a forró tea. Mind elfogyott az utolsó kanálig. Az eső egyre jobban esett, így zászlólevonás után mindenki ágybament.

1980 január 7 hétfő

Az eső egész éjjel esett megállás nélkül. Nagyon rossz volt kimászni a hálózsákból, mert minden nedves vagy vizes volt. Ráadásúl még hideg is volt. Nagyon jól esett a reggeli forró kávé és tea. Ma 40 km-es út állt előttünk, mind jóformán földút — irány Bothwell. Az őrsök jól mentek, kivéve egy-két lapos kereket, meg kisebb javításokat. Már ebédre az új táborhelyre értünk. Itt egy farmon, a birkanyírók tanyáján, két épületben helyezkedtünk el. Nagy örömmel fogadtuk a meleg zuhanyt, rendes WC-t és ágyakat. Ebédet is elfogyasztottuk, s ebéd után nagy kerékpár javítás és tisztításra került sor. A kétnapos földút bizony eléggé megviselte a kerékpárokat, na és a hátsófeleket is. Az utóbbiakkal sokat nem tudtunk csinálni, de a kerékpárokat szakértők segítségével rendbehoztuk. A főmester Reichart Géza nagyon népszerű volt. Néhány órán belül ragyogott minden kerékpár. Hatalmas sima rét közepén van a tábor, ez adta az ötletet egy gyors kerékpár versenyre. Rajta és indúltak a kerékpárok. Nagy volt a hajrá és a szurkolók bíztatásától hangos volt a környék. A nyertes Vincz András lett, második Simon Péter. A vacsora is elkészült, rántottleves zsemlyekockával, fasírozott krumplival és cékla. Az idő Tasmania-i időhöz híven ismét nagyon lehűlt. Majd megfagytunk, mig kint vacsoráztunk. Lehúztuk a zászlót, s mivel tűztilalom volt, tábortüzet nem tartottunk. így korán volt takarodó.

1980 január 8 kedd.

Borús, de nem hideg reggelre ébredtünk. Ma csak fél nyolckor volt ébresztő, mert nem kellett tábort bontani. Reggeli után megyünk a közeli kis falu, Bothwell

nevezetességeit megtekinteni. Utána 60 km kerékpározás van tervbevéve. Az út nagyon jó, irány Pontville. A kerékpározás jól megy, habár egész végig erős szembeszél fújt, ami eléggé lelassította a haladást. Azért sikerűit 50 km-t megtenni ebédig. Bagdad nevezetű falucska közelében ebédeltünk. Hamarosan útrakeltünk s egy órán belül a táborhelyen voltunk. Gyorsan felkerültek a sátrak, s narancs, kék, barna színekben pompázott a rét. Vacsora után zászló levonás és tábortűz. A ma esti tábortűznél megpróbáltunk olyan nótákat énekelni, melyeket eddig még nem énekeltünk. Volt egy pár jó jelenet is. A tábortűz után a tisztikar kiértékelte az őrsök aznapi munkáját, s nemsokára nyugovóra tértünk.

1980 január 9 szerda.

Borús reggelre ébredtünk, reggel 8-kor volt csak ébresztő, mert ha könnyű napunk lesz. Hobart felé megyünk, ahol a repülőtér közelében, egy golf pályán fogunk táborozni. Jó volt egy kicsit tovább aludni, s mindenki frissen ugrott ki a hálózsákjából. Egy-kettő, reggeli torna a bogáncsok között, majd mosakodás a bokáig érő patakban. Csomagolás és máris a zászlótéren sorakoznak az őrsök. Felkúszik a zászló, s lobogtatja a szél. Felolvassuk a napi parancsot és megyünk reggelizni. Reggeli után indulás. Először megtekintünk egy öreg terméskőből épített istálót. Egészen úgy van épitve, mint egy erődítmény. Ezután indúltunk tovább Hobart felé. Nagyon nehéz volt kerékpározni, mert ismét erős szembeszél fújt. Csak nyomtuk, s szinte nem haladtunk, legalábbis az volt az érzés. Hamarosan megérkeztünk Richmond falu közelébe, ahol megálltunk ebédelni. Nem mentünk be Richmondba, hanem egy-két kilométerrel a falu előtt Hobart felé letértünk. így nem kellett a fűúton karikázni, ami nagyon jó volt. Egyes helyeken az út eléggé meredek volt és tolni kellett a kerékpárt. A domb tetején nagyon szép kilátás nyílt Hobartra. Itt Annával megálltunk fényképezni. Ezután már csak legurúltunk a völgybe. Nemsokára lakott területen mentünk keresztül. Egyre több lett a ház, s nemsokára rá kellett térni az országúira. Ez már nagyon forgalmas volt, csak úgy húztak el az autók mellettünk. Az utolsó néhány kilométer nagyon kellemetlen volt emiatt. Mire megérkeztünk, már több sátor állt, s a konyhán készült a bableves. A fiúk egy kolosszális zuhanyozót építettek, s ezt ki is használtuk. Ma éjjel sem kellett senkit sem álomba ringatni.

1980 január 10 csütörtök.

Táborhelyünk közvetlenül az országút mellett van, s bizony éjjel elég nagy volt a zaj. Nagy tetszésnek örvendett reggeli tornánk, amit az elmenő autósok dudálással adtak tudtunkra. Ma autóbusszal Hobartba megyünk várostlátogatni. Gyors reggeli, s még sátorszemlére is volt idő. Épphogy az utólsó falatot lenyeltük már kanyarodott is be a busz a táborhelyre. Beszálltunk, s irány Hobart. Fél óra alatt benn voltunk, a busz körbevitt a városban, megnéztük a fontosabb épületeket, felkapaszkodtunk Mt. Wellington tetejére, s innen tekintettünk le Hobartra. A kaszinó épülete mint egy felkiáltójel emelkedik ki a város panorámájából. In9