Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-01-01 / 1-4. szám
helyrehoz, megszervez — és közben nyel, uralkodik magán, nem sértődik és nem veszti el a fejét és nem fárad el — tesz, mosolyog, szolgál: A legközelebbről láttam. Jólesik kimondanom, örüljön neki és tanuljon belőle minden cserkész: amit a vezérkari főnök művelt, az az ideális megtestesülése a cserkészlelkületnek. Munka, önfeláldozás, szerénység, szolgálat a legtökéletesebb formában. — Sík Sándor.” Baden-Powell a következő levelet intézte Farkas Ferenchez: „Mielőtt elhagynám Gödöllőt, fel kell ajánlanom Önnek legszívélyesebb jókívánságaimat a jamboree teljes sikerét illetően. Teljesen értékelem azt az óriási munkát, amit ennek a nagy műnek előkészítésére szenteltek. A cserkészmozgalomnak olyan adóssága van Önnel szemben, amit sohasem fog tudni visszafizetni. Bizton remélem azonban, hogy saját megfeszített munkája olyan eredményt hozott, ami maga a kielégítő jutalom, sokkal inkább, mint az én köszönő soraim. Mindazonáltal kell, hogy legszívélyesebben megköszönjem ezt Önnek. Őszinte híve: Baden-Powell.” Láttuk a hívőt, a katonát, a cserkészt. Most lássuk Farkas Ferencet: az embert. Munkatársainak nemcsak elöljárója, de barátja és tanácsadója is volt mindenkor. Délceg megjelenése, biztonságos fellépése félsiker volt minden munkájában. Katonái, ludovikásai, cserkészei egyaránt rajongva szerették, mert derűslelkű, tiszta mosolyú ember volt. Ifjú barátainak, cserkészvezetőknek számtalan komoly mélységű tanácsot adott. Egyik ilyen klasszikus fejtegetése a kártyáról, az italról, s a hiúságról szólt; mondván, hogy a kártyáról le lehet szokni, az italt abba lehet hagyni, csak a hiúság ördögét nem lehet megfékezni. Akit az megfertőzött, sohasem lesz alkotó tagja a társadalomnak. Az ő derűs, melegszívű egyéniségének köszönhetjük, hogy a cserkészetünk ma is él és segít bennünket abban, hogy emberebb-emberek, magyarabb-magyarok lehessünk. BODNÁR GÁBOR A magyarországi cserkészet története Kedves cserkészbarátok! Hézagpótló munka jelent meg a külföldi magyar könyvpiacon. „A magyarországi cserkészet története” címmel Bodnár Gábor, a M.Cs.Sz. ügyvezető elnöke színes riportot készített árvalányhajas magyar fiatalok egyedülálló szövetségének történetéről, az 1910-ben való kezdetétől, a két világháború közti dinamikus fejlődésén át az 1948-ban bekövetkezett elnyomásáig. A könyv nem történelmi adathalmaz, hanem a magyar cserkészet életének mozaikszerű vetülete. Az olvasó szinte a szemtanú közvetlenségével láthatja maga előtt az árvalányhajas magyar cserkészeket, akik fegyelmezettségükkel, talpraesettségükkel és sikereikkel annyi megbecsülést szereztek hazájuknak a dániai, angliai és hollandiai jamboreekon. Büszke örömmel szemlélheti a Megyeri Nemzetközi Nagytáborban seregszemlére összegyűlt 10,000 magyar fiút, s a gödöllői jamboreen az ország kirakatát megépítő és értékeinkből a legjobbat adó cserkészeket. A szerző a sebesen mozgó események között rámutat a beléjük lelket öntő cserkészszellemre és a szilárd alapot képző, szinte szállóigévé vált „emberebb ember, magyarabb magyar” eszményére. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő olvasmány, hanem szívetvidámító rátekintés a két világháború közti Magyarország napos oldalára is. Egy olyan országépítő nemzedék története ez, amely hitt elvekben és eszményekben, hűségben és embertestvériségben, kötelességben és igazságban, tisztaságban és szolgálni akarásban. A szerzőt — úgy hisszük — nem kell bemutatnunk. Neve a cserkészetével szinte egybehangzik, rokonértelmű. 1945. április elsején a huszonöt éves Bodnár Gábor katonaként Nyugatra sodródott. Mielőtt azonban végleg elhagyta szülőföldjét, a határsorompónál fogadalmat tett, hogy amíg él, a magyarságot minden erejével szolgálja. Fogadalmát megtartotta, szavát állta. A huszonöt éves fiatal emberből hatvan éves Gábor bá’ lett. Bodnár Gábor ugyan ,csak’ nyolc gyermek édesapja, de az öt világrészben messze a hazától, sok ezer fiatal köszöni neki a magyar cserkészéletet. Elsősorban az ő önfeláldozó, akadályt nem ismerő és kitartó munkájának köszönhető, hogy az elmúlt 35 évben a magyar cserkészet gyökeret vert és virágzó, gyümölcsöthozó fává fejlődött a külföldön élő magyarság körében. Hetvenéves születésnapját ünnepli 1980-ban a magyar cserkészet. Ez a könyv születésnapi ajándéknak készült. Ajándék azoknak, akik ma is cserkészkednek, vagy akik ugyan már nem folytatnak aktív cserkészmunkát, de azért él még szívükben ifjúkoruk emlékeként a cserkészliliom varázsa. De azoknak is szeretettel ajánljuk a könyvet, akik ugyan sohasem voltak cserkészek, de itt külföldön megismerték és 4
