Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-05-01 / 5-8. szám
szinte megállt. Deresfejű nagyszülők újra gondtalan ifjak lettek, hangosan énekelve a réghallott cserkésznótákat, népdalokat. A környező hegyek barátságos visszhangja kis Magyarországot varázsolt a Nepean folyó völgyébe. S mint a tábortűznél hallottak is bebizonyították, nagy kár, hogy nem minden magyar-származású gyermek kapja meg szüleitől azt a lehetőséget, hogy résztvegyen a magyar cserkészek élménydús életében. Az elmúlt 30 év sikere a cserkészeken, az áldozatkész szülőkön túlmenően feltétlenül abban rejlik, hogy a csapatok fiatal vezetői lelkesen és önfeláldozóan adják át a náluk még fiatalabbaknak tudásuk javát. Bár nagyrészük itt született és nevelkedett, a cserkészkívánalmak szerint nagyszerűen beszélnek magyarúl és így tanítják és nevelik a két csapat tagjait a cserkész tudományokra és magyar hagyományaink megőrzésére is. Őket ismerve és bennük bízva reménykedhetünk abban, hogy még sok további évfordulón ünnepelhetjük az általuk végzett jó munkát. A tábortüzet a hagyományos szeretet-kör fejezte be, s amikor azt énekeltük, hogy „...szól a harang, bimm-bamm-bimm-bamm...’’talán az is megtörölte szemét, kinek nem fújt szemébe füstöt a jóindulatú szellő. Búcsúzásúl a cserkész leányok és fiúk zseblámpás sorfala között másztak fel a látogatók a meredek hegyoldalon. Mindenki szívét az a megnyugtató érzés töltötte el, hogy gyermekét jó kezekben, jó társaságban és jó helyen hagyta, ahol fiatal, lelkes, magyar cserkészvezetők igyekeznek Sík Sándor cserkész-papköltő szavaival élve „Emberebb embert és magyarabb magyart” nevelni belőlük itt a Dél Keresztje alatt épp úgy, mint 30 évvel ezelőtt és még hosszú éveken át. Én is ott voltam ... Élvezettel olvastam az „Ausztráliai Magyarság” 1980. októberi számának „Cserkész 01dal”-át. A cikk érdekes összefoglalót ad az 1980 nyarán megrendezett németországi, illetve kanadai jubileumi táborokról és említést tesz az Európában a kerületi parancsnok, Gyurka bá’ (Ft.v. Kölley György cscst.) vezetésével megtartott cserkészvezetői kőrútról, méltányolva a magyar cserkészküldöttség látogatását II. János Pál Pápánál. A fenti eseményeken — a kanadai táboron kívül, ahová sajnos nem tudtam elmenni — én is ott voltam. Az európai körút, a pápai látogatás és a Mennersberg fenyőerdőiben megrendezett jubileumi tábor felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevő számára. Ezért úgy érzem, hogy egy rövid beszámoló a Kölley Gyurka bá’ által szervezett cserkészvezetői kőrútról illő lenne a fent említett újságcikkhez. 1980. július 7-én, hétfőn indultunk el Münchenből a 17 napos, öt országra kiterjedő körútra. A 34 cserkészvezető, akik hét ország magyar cserkészmozgalmát képviselték négy kis autóbuszon és két személy-kocsin indult el a sok élményt Ígérő hosszú útra. A 34 tagú társaságból heten voltunk Ausztráliából — az októberi újságcikkben megnevezett négy cserkészvezetőn kívül még két segédtiszt Melbourne-ből: Kovássy Péter, Rigó István, és szerénységem Sydneyből, valamint 5 lelkes fiatal Magyarországról, akik vendégként csatlakoztak hozzánk. Első megállónk a Boden-i Tó partján lévő Fischback-i Kajak Klub volt, melynek szép füves területén állítottuk fel sátrainkat. Ám úgy látszik, a Sydney-i táborozási hagyományok Európába is elkísértek, mert amerre jártunk, követett a zuhogó eső. így a három napos Fischbach-i táborozásunk végén a szép gyepes területből nagy mocsár lett. A rossz időjárás miatt a csodálatosnak Ígérkező kajak-túra, a Boden-i tavon keresztül a Rajna folyóhoz, elmaradt. Helyette egy közeli fűtött uszodában melengettük a sátorban meggémberedett tagjainkat. A következő megállás Zürich-ben volt. A napi városlátogatás után egy ottani cserkészvezetőnek voltunk vendégei. Másnap reggeli után elindúltunk a festői szépségű Grindelwaldba. Itt két napig a csodálatos Svájci hegyek között egy kis penzióban szálltunk meg. Útközben odafelé egyik kis busz elromlott, de szerencsésen két nap alatt sikerült megjavíttatni és így nem tolódott el a programm. Itt egy hétvéget töltöttünk a hegyekben, másztunk a gleccsereken, kanyargó hegyi utakon, majd egy erdei házacskánál Istentiszteletet tartottunk s utána szalonnát sütöttünk nyárson. Este Béla bá’ (Dr. Irányi Béla, Grindelwaldi magyar orvos) és kedves családja hívott meg bennünket otthonunkba. Béla báék otthonának felső emelete magyar néprajzi múzeumnak van berendezve: hol kancsók, festett tányérok, faragások és népi öltözetek vannak kiállítva Magyarország különböző vidékeiről. Egy remek gyűjtemény! Hétfőn reggel tovább indúltunk. Körülnéztünk Bern-ben, azután igyekeztünk tovább Genf felé. Mies-ben, nem messze Genf-től újra kezdtük a sátorozást. Itt egy magyar hölgy — Fay Erzsébet néni — gyönyörű nagy kertjében, a Genfi Tó partján, két nagyon élvezetes napot töltöttünk. A házi szakács, Emilio hizlalta a társaságot híres és ízletes ‘spagetti’ különlegességeivel. Közben vagy Genf-be mentünk városnézőbe, vagy a Genfi Tó-ban fürödtünk, s mikor azt meguntuk, akkor átvezettünk a legközelebbi strandfürdőhöz, ami történetesen már Franciaországban volt! Nos, a két nap alatt még sikerült meglátogatnunk a híres Chillon-várát Montreux-ban, mely a Tó-ba benyúló félszigeten épült. A hét vége felé egy hosszú utat tettünk meg Róma felé. Útközben bevásároltunk Chamonix-ban — egy kisebb, de jól ismert francia hegyi városka — majd tovább a híres Montblanc-alagúton át Olaszországba és le délre a Rómához közeli Bracciano-ba. 9
