Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-8. szám
vetkezett. Hársi Sári, a Dobó Katicák parancsnoka gyönyörű kalotaszegi viseletben üdvözölte a megjelenteket. — „Ünnepiünk, mert ritka évfordulóhoz érkeztünk. A 25. sz. Szent Imre fiúcsapat és a 36. sz. Dobó Katica leánycserkész csapat az idén 25 éves. Nagy nap ez nekünk, s köszönjük, hogy velünk ünnepeltek.” — „Magyarországgal mi is úgy vagyunk, mint a csángó népdal mondja: Halljuk, áll még Magyarország, Istenem, bár Te is megáldd ... Mi is csak hírből ismerjük, könyvekből olvassuk, versekből érezzük, képekről nézegetjük, elképzeljük, és nagyon megszerettük, magunkénak valljuk. Nem számít az semmit, hogy Magyarország pontosan 10,600 km-re van Saö Paulotól. Belebújunk a népmese hét mérföldes csizmájába, s hopp, az egyik lábunk itt, a másik ott, már látjuk is, hogy a lányok jönnek ki a vasárnapi miséről, s mennek a falu felé.” S ezzel kezdetét vette a lányok bevonulása. Szívet melengető, lelket derítő látvány volt a sok, szebbnél szebb, tarka, színes, eredeti népviselet. Láttunk kalocsai, bujáki, kazári, érsekcsanádi, torockói viseleteket. A nézők egyik ámulatból a másikba esve, alig győztek betelni a nagyszerű látvánnyal. (És itt a krónikás úgy érzi, hogy egy pillanatra meg kell szakítania a beszámolót, hogy a legnagyobb elismerés és csodálat hangján emlékezzen meg a cserkész-édesanyákról, akik Kokron Mariann irányításával annyi munkával és áldozattal tették lehetővé, hogy a Dobó Katicák és Szent Imrék apraja-nagyjának kivétel nélkül szép, eredeti népviselete legyen.) Minha egy óriási színes mesekönyvet lapoztunk volna, úgy jöttek, gördültek egymás után a jól begyakorolt, szépen kidolgozott számok: a kislányok karikázója, a kisfiúk seprű tánca, a kicsik megelevenített népmeséje az okos lányról meg a királyról, a nagy fiúk juhász-tánca és verbunkja, a nagylányok matyó-tánca, aztán a nagy raj állt karéjba, s felhangzott a balladás hívó szó: Gyere velem Mónár Anna ... s már pergett is előttünk a székely ballada. A végén aztán kicsik-nagyok, fiúk-lányok együtt járták a daru-dübögöst. A bemutatót népi játék zárta be, s bizony a közönséget sem kellett nagyon biztatni, sokan csatlakoztak a körben állókhoz, s öregek, fiatalok, gyerekek, felnőttek együtt énekeltek: Én vagyok a révész legény, Én járok a víz tetején ... A tábortűzzel nem lehetett megvárni a sötétedést, s így persze hiányzott ennek a talán leginkább megfogó cserkész élménynek a misztikuma, de a pattogó eukaliptusz rönkök mellett így is vidáman mókáztak, nótáztak a cserkészek és a vendégek. — Azután elérkezet a búcsúzás órája. A zászló levonáshoz meghívták az összes volt csapat parancsnokokat. Ott sorakoztak a jelen levők, Tóth Veremund, Lajtaváry Endre, Gácsér Imre, Kokron Ili, Kokron Edit, az emlékekben a távollevő Urdombi Ányos, s a fiúk első parancsnoka, a fiatalon elhunyt Simon Bálint is. Mégegyszer felcsendült a magyar Himnusz, s a lassan érkező sötétedésben haza indultak az ünnepnap részvevői. Magukkal vitték a a tüzet, amit ennek a szép napnak az élményei gyújtottak bennük. öregcserkész Krónikás SZEMLE KALIFORNIÁBAN, VENEZUELÁBAN Gyors egymásutánban Bodnár Gábor üv. elnök két egymástól távoli helyen szemlélte meg a csapatok munkáját, Kalifornia volt az első. Mint az üv. elnök mondja, hóból indult (Garfieldról) és narancsszüretelésre érkezett. — Érett narancs volt a fán, mely alatt vezetőségi megbeszélést tartottunk San Franciscóban, a Menlo parkban. Valójában az érsekségi szeminárium vendégei voltunk. Egyik előadója, Jaszovszky József atya hívott meg. Ő biztosította a cserkészotthont az egyik épületben. — Állandó otthont? ... — Igen. Évek óta használják a san-franciscoi magyar cserkészek. — Benyomásod? — Érdekes „generációs átváltás” megy végbe. Most kerül az életbe egy nemzedék, az egyetemisták helyébe lép az új. Ezeket még én is alig ismerem. Az előzőekkel személyes kapcsolatban voltam. Rengeteg a kiscserkészük, akik jól beszélnek magyarul. Cserkész óvodájuk is van. — Van mód arra, hogy összejöjjenek a los-angelesiekkel? Tudom, nagy a távolság, gondolom 6-700 kilométer lehet... — Ha valami nagyobb megmozdulás van, összejönnek. Így tartottak mostanság egy nagy tábort, és erre nemcsak a san-franciscoi, los-angelesi és a san-diegoi cserkészek mentek el, hanem részt vettek a nyugat-kanadaiak, Vancouverből, Edmontonból és Calgaryból. — Sokba kerül. — Nem annyira a tábordíj, ennek különben is egy részét a cserkész teremti elő, legalább is kötelessége, hanem az utazás kerül sokba, és ezt a szülők viselik. — És a los-angelesiek? 5
