Magyar Cserkész, 1975 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1-2. szám

A NYUGATI PARTOK

Bodnár Gábor ügyvezető elnök úgy jár-kél a világban, mint az Orbán lelke, — délamerikai útjáról alighogy hazaért, elröppent a nyugati partokra, hogy résztvegyen a Csendes-óceán melléki cserkészcsapatok évi tiszti konferenciáján. Fáradt és kimerült. De közölte, kénytelen pár nap múlva elmenni Torontóba (Kanada) is, merthát

így> úgy • •;

— Honnét gyűltek össze a tiszti konferencia résztvevői?

— San Francisco, Los Angeles és Vancouver (Kanada) cserkészvezetői gyűltek össze, mintegy harmincán, mint a csapatok képviselői.

— Hány csapat működik most a Csendes-óceán mellékén?

— Összesen hét. Nagyon lelkesen, nagyon eredményesen dolgoznak. Ezt mutatja az is, hogy hajlandók jelentős pénzáldozatot vállalni, ilyen nehéz gazdasági viszonyok közt. Több, mint százan készülnek részt venni onnét a Torontó környékén augusztus 14-ike és 24-ike közt megrendezésre kerülő jubileumi táboron. És ez nem csekély áldozat, mert fejenként csak az útiköltség 250 dollár.

— Ők a „széleken” élnek és az ember azt hihetné, hogy valamiképp zárkózottabbak, nem vágynak közös találkozóra .. .

— Ellenkezőleg. Éppen azért, mert messze élnek, égő vágy fogja el őket, hogy belekerüljenek a központi vérkeringésbe, a nagy közösségbe. Vezetőiket minden esztendőben elküldik a Buffalo melletti Sík Sándor Cserkészparkba, ahová nemcsak Észak-Amerika, hanem az egész világ magyar cserkészvezetői (és jelöltjei) elzarándokolnak, esztendőről esztendőre.

— Bizonyosan előfordult a tiszti konferencián ott a nyugati partokon is az egységes vezetői képzés, az együvé tartozás ...

— Hogyne, előfordult és újból megállapítottam: a mi nagy öszszességünkbe tartozás köztük még szentebb érzéseket vált ki, mint azok közt, akik mindig benneélnek a vérkeringés főáramvonalában. A konferenciát nagyon szép helyen rendezték meg, a magyar bencés atyák porta del valle-i középiskolájában, amit néhány magyar bencés atya alapított és vezet most is. Ultramodern épületek összessége ez a középiskola és a magyar bencések mellett más nemzetiségű atyák és testvérek is működnek ott. Egy indus szerzetes testvér aki magyarul elég jól beszélt, szorgoskodott, hogy a gyűlés résztvevőinek mindenük meglegyen.

Egy nyugafkanadai tábor

(Az alábbi — megcsonkított — beszámoló régi, — nem fért bele a múltkori lapba. Megkésve — legalább részben — pótoljuk a hibát, már csak azért is, mert oly ritkán kap az MCs hirt a nyugatkanadaiakról. A szerkesztő örült volna néhány jó fekete-fehér fényképnek is.)

Hely: British Columbia, Peachland, Okanagan völgy.

Résztvevők: A vancouveri 21 sz. Apor Vilmos cscs., 60 sz. Ráskai Lea Icscs. és a Calgary-i 73 sz. Patrona Hungáriáé Icscs.

Létszám: 59 cserkész, 8 vezető.

... Az utolsó előtti napon került sor hegyi túránkra mikor a tábor

Hllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllli:illlllllllllllllllllllllllllllllll!l

felett emelkedő, tavaly „Feri hegy"nek eresztelt hegyet másztuk meg és mindenki maga sütötte, füstölte az ebédjét. Ám, amit mi sütöttünk annak nevét én nem tudom meghatározni, mégis jó volt.

Tábortüzeink minden este látogatókkal gyarapodtak. Közeli magyar barátaink(őkszerezték a táborhelyet számunkra már tavaly is a „Gödöllő" táborra) ü Itek-á I Ita k-térdeltek velünk már ahogy éppen a tábortűz vezető, a calgary-i Buzogány Judit dirigált bennünket a színes és élvezetes tábortűzi programok során.

Lelkipásztorunk a szeretett vancouveri Ugrin Atya volt.

Új cserkészekkel is erősödtünk. Az Okanagan völgy magyar fiataljaiból alakítottunk egy őrsöt, a „Tulipán"-okat. Lékó Kati lett őrsvezetőjük.

Az utolsó estén tábori mise során fogadalomújítással erősítettük meg magunkat, hogy jobb-magyarabb cserkészek legyünk.

A búcsú nehéz volt, hiszen ott kellett hagyni szép táborunkat. Búcsúztunk calgary-i, okanagani cserkészpajtásainktól, minket mindenben segítő okanagani magyar barátainktól, akiket nagyon megszerettünk.

Marshalek Robert (Bocs őrs)

ÉJFÉL UTÁN KÉT ÓRA, ZUHOG A1 ESŐ . . .

“. . . és én kénytelen vagyok abbahagyni a levélírást, mert Krisztina rosszul lett. Jól kezdődik a tábor, látom, hogy nagy kórház lesz belőle, dehát jó alkalom, hogy betegápolást gyakoroljuk.

Nyakig vagyunk a sárban, de már meg is szoktuk.

Szeretném megírni Neked, innét Dél- Amerikából, hogy nagyon komolyan veszem a cserkészetet és sokat gondolkoztam azon, amit a magyarságnevelésről mondtál. Ezt én is fontosnak tartom, mert én is magyarnak tekintem magamat és büszke vagyok rá. Nagyon sokat kaptam a cserkészettől és ezt mind tovább kell adni; már is ezt csinálom.

Magyarok Nagyasszonya, 39. Icscs.: tánctanulás.

Köszönöm a sok fáradtságot és áldozatot, amit Ti hoztatok (pl. Te és Imre bá), mi egész vagyont kaptunk...”

39. Icscs.: A napos őrs.

11