Magyar Cserkész, 1974 (25. évfolyam, 5-8. szám)

1974-05-01 / 5-8. szám

Európai, ausztráliai, del-amenkai fiatal cserkészvezetőkkel nézegetjük New Yorkot, ezt a bélieméit várost. A sétahajó csendesen kelepelve úszik velünk, a fedélzeten sütkérezünk és beszélgetünk, apró csoportokban. Ez a sétahajózás mostmár minden esztendőben kijár a vendégeknek. Még maga Bodnár Gábor bá, az iiv. elnök is időt szakít magának, hogy együtt lehessen velük.

Szóval magyarázzuk nekik New York rejtelmeit — amit mi sem ismerünk — és közben mindeniknek felteszem a kérdést, csak úgy mellesleg:

— Jelent-e neked valamit, hogy a Sík Sándor cserkészparkban más magyar fiúkkal, lányokkal találkoztál?

Egyszerre felderülnek az európai, ausztráliai fiatal magyar arcok.

— Hogyne ! Ez volt a legnagyobb dolog a világon.

— Miért?

— Tudod, az ember eljön, mondjuk, Melbourneből, ilyen irtózatos távolságra s akkor egyszerre belecsöppen hasonló korúak közé, akik Torontóban élnek, vagy Stockholmban, esetleg Párizsban.

— Volt közös témátok?

— Elsősorban a cserkészet.

— De azért más is?

— Millió! Nem fogytunk ki egymás faggatásából.

— De talán ugyanolyan jól érezted volna magadat, ha valami más náció hasonló korú fiataljai közé csöppentél volna?

— Óh, az nem ugyanaz, az is jó, de nem ugyanaz...

Kicsit gondolkozik, nem tudja szavakba foglalni. De mégis.

— És levelezni is fogtok?

— Most is levelet írok, nem látod? Pedig néhány napja váltunk el.

— Gondolod, hogy később, évek múlva is írtok egymásnak?

— Mit gondolsz? Persze! Ez

A sétahajó fedélzetén Bodnár Gábor iigyv.elnök New York rejtelmeit magyarázza

a vendégeknek.

— Látod, köztünk mégis van egy közös...

Nem találja a szót. Segítek.

— Kapocs?

— Az, igen. Mind magyarok vagyunk. Ügy szólunk egymáshoz, mintha, várj csak . . . mintha.. .

— Testvérek volnátok?

— Igen, úgy. Egy pillanatig se

volt lámpalázam, ha valamelyiket megszólítottam. Csak úgy odaléptem, s megkérdeztem, mi a neved, hol élsz, mit csinálsz otthon s ilyen dolgokat. . .

— A címét is felírtad?

— Egész könyvem van címekkel.. .

nem olyan, akármilyen barátság..

— Dehát oly rövid ideig voltatok együtt.

— Nem számít. Ez nem olyan, mint más találkozás. Az ember érzi.

Egyszerre a szél elvitte a papírlapokat. Tenyérnyi papírlapokra jegyezgettem. A Hudsonon jártunk. A fehér papírlapok remegve szálltak a levegőben s aztán belehulltak a vízbe. Talán éppen a kölni Varga Erzsébettel

3

A TALÁLKOZÁS ÖRÖME