Magyar Cserkész, 1974 (25. évfolyam, 5-8. szám)

1974-05-01 / 5-8. szám

J. ÚJ REF. LELKÉSZ PASSAICON (N.J.) Nt. Király Zoltánt nemrégiben iktatták be Passaicon: dr. Né­­metliy György a Cserkész Szö­vetség elnöke gratulál az új lel­késznek. Másfél évtizeden keresztül Pla­­tanos, magyar angolkisasszonyok intézete volt a vezetőképző tábo­rok színhelye, 1974-ben ott rendez­tük meg az őrsvezetőképző tábort is, v. Hefty László esést vezetésé­vel, 18 jelölt részvételével. Mind a kiképzőket, mind a ki­képzésre került fiú- és lánycserké­szeket az Argentínában működő csapatok kereteiből válogatták ki. Mint parancsnokhelyettes és tábori titkár Lindqvistné D. Andrea lest végzett jó munkát és vele együtt Benedekné M. Mária lest, Lomniczy P. Letti lest, Benedek László esést, Lomniczy József est, Gorondyné M. Judith lest, valamint Ózdy András, Demes Ferenc, Papp Jenő st-ek dolgoztak eredményesen. A segéd- és konyhaszolgálatot a Tök-őrs tagjai adták, 7 lányőrsve­zető, akik a szakács különpróbát általános megelégedésre kiállták. A 12.SZ. esés jelöltjei: ifj. Bene­dek László, Németh Gyula, Kraft Pál, Németh Alex, Papp István vol­tak. Benedek László „táborelső” lett. A 15 sz. csapatot Antal József képviselte, ő a második, aki a leg­több pontszámot kapta. Haiden Richard, Kazinczy Ferenc a 16.sz. cserkészcsapatból jelent meg, a 39-Lengyel jubileum külügyi hivatalunk vezetője dr. Chá­­szár Ede cscst a pittsburghi csapatok tagjaiból összeállított küldöttség élén látogatást tett a lengyel cser­készek jubileumi táborában. A len­gyel cserkész szövetség ezelőtt ne­gyedszázaddal alakult meg az emig­rációban. A látogatás a hagyomá­nyos magyar-lengyel barátság je­gyében ment végbe. Mi a színház — e-vel? Egy emeletesen megszerkesztett hely, melyben egyes emberek egy emelke­­detebb, s lepellel elrekesztett helyen fejben megjegyzett szerepeket, esetleg szerelmes jeleneteket csevegnek. Ezer meg ezer ember szeme remeg­ve, esetleg merengve mered e jelene­tekre, befejezve, tenyereket egybe vere­getve, elmennek megjegyezve, ejnye, de kellemesen telt el ez este . . . ik sz. leány cserkészcsapat pedig Dongó Katalin, Jándy Katalin, Ko­­sánszky Katalin, Lomniczy Pau­lette, Bernáth Anna Mária és Ke­­menes Katalin képviselte; a 68,sz. leánycsapatból Korsós Judit, Mizsey Alexandra és Zsuzsánna, Widmer Ivonne vett részt. A tábor programját a Magyar Cserkész Szövetség előírása szerint állítottuk össze, megtoldva fél nap­pal az egy napra tervezett portyát. A zord téli időjárás ellenére a Parque Pereyrában nekiálltak a fi­uk és gerendákból két kunyhót ácsoltak éjjeli szállásnak. A kuny­hók bejáratánál messzire világító tüzet raktak és egész éjjel táplál­ták, míg a lányok sátrakban alud­tak. Reggelre a zúzmara mindent ellepett, tornászás és reggeli készí­tése után sátort bontottunk és mi­kor a nap alig emelkedett a látó­határ fölé, bevonultunk a plata­­nosi körletbe. Felemelő volt az utolsó esti tá­bortűz: az árbocnál az őrsvezetők fogadalomtétele az Argentínában élő cserkésztisztek jelenlétében. La­ci bá mondott beszédet, kifejtve: mi a jelentősége annak, hogy ők is belépnek a magyar nevelők so­rába? Hisszük, hogy ezek a fiúk és lányok egész életükben hűségesen szolgálják a magyarságot. —L. Molnár Ferencné est. (Rio de Janeiro), a 25 éves 13. sz. Szondy György esés. parancsnoká­nak leveléből: . . „Vártuk ebben az évben Mind­­szenty bíboros urat, s úgy tervez­tük, hogy az ő látogatásával kap­csoljuk össze jubileumi ünnepsé­günket. Muriban, a Mindszenty- Kertben Taubinger Árpád és Va­lent Pál többhónapos munkával rendbehozták a faházakat, kicse­rélték a korhadt farészeket, kitisz­tították a parkot. A kert új ková­csolt vas kaput is kapott. Tizenné­gyen felmentünk július végén há­rom napra, a fiúk Árpádéknak se­gítettek, a lányok magyar motívu­mokkal kifestették az új ebédlőt. A látogatás — sajnos — jövő évre halasztódott.” Nem úgy történt, ahogy tervez­tétek, de azért jó, hogy rendbehoz­tatok mindent, a MCs gratulál a negyedszázados jubileumhoz. ÖTVEN CENT! Dobos Vilmos est. leveléből: „Most visszatérek a cserkésznapon folytatott beszélgetésre. Akkor ígé­retet tettem Neked, hogy amíg élek, minden nap 50 centet adok a cserkészetnek. Az szeptember 1- én volt, s így most a szeptemberi és októberi felajánlásomat $30.50-et mellékelem csekkben, amit a N.Y.-i cserkészbálra ajánlok fel. A követ­kező küldeményemet, mindig az elmúlt hó utolsó napján fogom fel­adni; hogy meddig, nem tőlem függ. Örülök, hogy ilyen kis cen­tekkel támogathatom a cserkészetet, de szívemhez semmi sincs köze­lebb, mint a magyar cserkészet. Örülnék, ha mások is, velem egy­­korúak, követnék példámat, hiszen oly kis összeg ez, melyet mindenki, kis lemondással, teljesíthet. De sok kicsivel sokat tudnánk segíteni, hogy a magyar cserkészet, és a fel­ügyelete alatt álló magyar iskola­­rendszer izmosodhasson. Fogadd kérlek olyan szívesen, mint ahogy azt én küldöm.” Micsoda távlatok nyílnának a ma­gyar cserkészetnek, ha minden ma­gyar Dobos Vilmos példáját kö­vetné! Őrsvezető-tábor Argentínában 19

Next

/
Thumbnails
Contents