Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-07-01 / 7-8. szám
Hírek a nyugati végekről Cserkész eseményekben bővelkedett az 1973-as esztendő első fele itt az Aranykapu környékén (San Francisco), és tágabb értelemben az aranyásók hazájában (Kalifornia). Az utóbbi ipar egyébként ismét fellendülőben van, és lehet, hogy ha nagyon ránkköszönt egyszer a hét szűk esztendő, akkor mi is tartunk egy „aranyásó tábort.” LÉNYEGES ESEMÉNYEINK: • Megvolt az első Nyugatiparti Tiszti Konferencia; itt San Francisco környékén a Magyar Bencés atyák woodsidei iskolájában. A 30 résztvevő 7 cserkészcsapatot képviselt (7-en jelenleg nem végeznek csapatmunkát) négy nyugati városból: Calgary (Kanada), Edmonton (Kanada), Los Angeles és San Francisco. A konferencia szombat d.u. 1-től vasárnap d.u. 1-ig tartott. A szombat délutáni program négy előadásból és az előadásokhoz kapcsolódó megbeszélésből ill. igen élénk vitából állt. Vacsora után „Társas összejöveteV’-t tartottunk, amin olyan jó hangulat kerekedett, hogy a társaságot a szó legszorosabb értelmében még furkósbottal sem lehetett szétkergetni. A vasárnapi program ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amit, a nyárra tervezett kaliforniai Nagytáborral kapcsolatos megbeszélés és a konferencia általános kiértékelése követett. Ezután egy rövid parancsnoki értekezletet tartottunk, mivel a 10 nyugati csapatból hétnek a parancsnoka jelen volt. Ebéd után volt az ünnepélyes konferenciazárás, és a búcsúzkodás. • Megtartottuk a már hagyományos tábori vacsoránkat, ami ezúttal is igen sikeresen és kitűnő hangulatban zajlott le. A sikerhez nagyban hozzájárult a „terem-tábortűz” sok tréfával, és a nagylányok népi táncával. • A vacsorát követte először a nagyfiúk, majd a nagylányok hétvégi téli tábora, mindkettő fenn a Magas Sierrákban. A fiúk a nyári tábor közvetlen környékére mentek (Pinecrest tó) és kb. két kilométeres, mély hóban való gyaloglás után verték fel a sátraikat a hó tetejére, amiket a többi felszereléssel együtt részben háton, részben szánkón húzva vittek magukkal. Éjszaka kiadós havazást kapott a tábor, úgy hogy reggel mindent úgy kellett kiásni a hó alól. A havazás viszont meghozta a szép időt és a gyönyörű napsütéses délelőtt lényegesen emelte a közhangulatot. Tűzrakás a havon és főzés (ami közel sem olyan egyszerű, mint ahogy Mi lesz belőled? Kedves Cserkésztestvér! 1960 júniusában pappászentelésem alkalmával a torontói cserkészfiúk egy angol szótárt adtak nekem emléknek. Ajándékukat azzal tették igazán kedvessé, hogy beírták nevüket a szótárba a megfelelő betűhöz. így hát gyakran eszembe jutottak az elmúlt 13 év folyamán, imádkoztam értük, gondoltam rájuk, hogy mi is lett belőlük. Ma délután végiglapoztam a szótárt. Megszámoltam a neveket. A 74 aláíróból 22 még folytat cserkészmunkát. Számomra a fontosabb kérdés azonban az, hogy hány él közülük még cserkészéletet? Ezt nem tudom. Többen megházasodtak, — remélem boldogok. Egyik-másiknál már gyerek is van, — remélem jó szülők. Többen egyetemet végeztek, mások munkát vállaltak a közélet különböző területein, — remélem becsületesek. Egy öngyilkos lett, — remélem Istennél irgalomra talált. Többen megszöktek a szülői házból, — remélem hazatalálnak. Mások a kábítószerek mámorába menekültek,— remélem kijózanodtak. Volt olyan is, aki börtönbe került, — remélem visszatért a jóútra. Sokan közülük már nem látogatják a magyar templom tájékát sem, — remélem szívükben azért nem halt ki a hit és a magyar nép szeretete. Mind felnőttek — reaz a könyvekben meg van írva), valamint egy rövid kirándulás és némi ródlizás után elérkezett a táborbontás ideje. • A lányok téli tábora sokkal civilizáltabb körülmények között zajlott le a Tahoe-tó környékén: barak épületben való alvás, hideg-meleg zuhany, bár a fürdőszobának olyan csalafinta ajtaja volt, hogy ha egyszer valaki belülről bezárta, azt többé belülről nem tudta kinyitni. így a társalgóba való visszajutás csakis kerülővel az ablakon és havon keresztül volt lehetséges (lengemagyarban s mezítláb). A további események dióhéjban: IG . . . építés (folyt, a 4. old.) mélem a cserkésztörvény nemcsak régi, talán szép emlék számukra. De mindez csak remény. Nem ismerem a való tényállást. Ki tudja megeredt-e az oltás? Ki tudja mi lett az elvetett maggal? Imádkozom értük. De most Rád gondolok Cserkésztestvér, aki e sorokat olvasod. Mi lesz belőled 13 év múlva? Te még „cserkészkedsz”, de fejlődik-e életedben az emberség és a magyarság? Vezetőid (remélem) igyekeznek elvetni életedbe a cserkésztörvény magvát. Hogy ez a mag gyümölcsöt is hoz-e majd, az nemcsak a magvető fáradozásától függ. A föld minősége is fontos. Emlékszel az isteni Magvető, az Emberfia tanítására, a magvetőről szóló példabeszédében? Máté evangéliumának 13. fejezetében találod meg. Olvasd el. (Remélem van Bibliád!) Nézz szívedbe. Gondolkozz el életeden. Milyen ember lesz belőled? Fogékony-e a lelked a jó befogadására? Imádkozd el minden nap Sik Sándor imáját: „A virágtalan, gyümölcsléién ágtól, A meddőségtől, lanyhaságtól, A naptalan és esőden égtől: Ments meg, Uram, a szürkeségtől! Édes az ifjak méntás koszorúja, Fehér öregek aranyos borúja, Virága van tavasznak, télnek: Ne engedj, Uram, koravénnek! Csak attól ments meg, keresők Barátja, Hogy ne nézzek se előre, se hátra. Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad, Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak! Ne hagyj, Uram, megülepednem, Sem eszemben, sem kényelemben, Ne tűrj megállni az ostoba v a n-nál, S nem vágyni többre kis mái magamnál. Ha jönni talál olyan óra, Hogy megzökkenne vágyam mutatója, Kezem kezedben ha kezdene hűlni, Más örömén ha nem tudnék örülni, Ha elapadna könnyem a más bűnén, A minden mozgást érezni ha szűnném, Az a nap, Uram, hadd legyen a végső: Szabadíts meg a szürkeségtől! ” Jó munkát! Ádím Atya. 2
