Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
Múlt évben a leánycsapat vezetői azt gondolták helyesnek, hogy Varga Enikőt elküldik a fillmorei Vezetőképző Táborba (N.Y.). Én nem bántam, bár sokat kellett tanulnom. Valahogy megérkeztem a buffalói repülőtérre, és az első dolog ami történt az az volt, hogy ott kellett várnom négy órát, míg a többi cserkész meg nem érkezett San Franciscoból. Az estét egy „ház”-ban töltöttem, (inkább egy barlangnak tűnt) néhány bogárral és egérrel, „akik” ott laktak. Később tudtam meg, hogy ahol aludtam az a híres „Fehér Ház”. A második napon kezddődött a tábor. Nem tudom ilyen kis cikkben megírni ennek a hétnek a történetét. Olyan sokat tanultam cserkészismeretekből, és olyan sok új barátot szereztem, hogy meg tudna tölteni egy egész könyvet. Valahogy túléltem a tábort az én szörnyű (magyar) beszédemmel is, és most őrsvezető vagyok. Hazajöttem új barátokkal és sok emlékkel. Amikor most visszanézek az egészre, úgy érzem, hogy érdemes volt elmenni. Varga Enikő San Francisco A júniusi tábor előtt Tamás bá és még néhány vezető összeült. Ebből a megbeszélésből született meg a „riadó”. Azoknak a szülőknek, akik még eddig nem hallották volna: a riadó éjszakai próba egy történelmi mese körül. A mi riadónk történelmi kerete Eger vár védelme volt, elsősorban az egri nőkkel kapcsolatos története. Az útvonalon állomások voltak, ahol tudásuk szerint pontoztuk a gyerekeket. Én a morzénál voltam, de még volt néhány más állomás is. Éjfélkor volt az ébresztő, és a fél erdő ki volt világítva a tűzijátékokkal, de ennek ellenére a fiúkat csak úgy lehetett felébreszteni, hogy hálózsákkal együtt kihúztuk őket a sátorból. Ez a próba azt is megmutatta, hogy lehet-e jó vezetőket találni a gyerekek között? A végén, a nagy haccacáré után, azonban csak egy dolog volt biztos: több erő volt a lányokban, mint a fiúkban. Varga Eszter (Tárogató) Üzen a szerkesztő Kedves Ridi: Köszönöm a rajzokat, s köszönöm azt is külön, hogy gondolsz az Emesére. Mert szomorúan állapítom meg, kevesen gondolnak rá. Valamikor úgy képzeltem, együtt csináljuk mindannyian, és a beküldött jobbnál jobb anyagból csak válogatni kell Felsorolod, hogy mi minden kellene a lapba. 1. Egy oldalnyi tréfás rajz, a mindennapi cserkészéletből, hogy abból okulni is lehessen — Engedd meg, hogy feleljek. Remek gondolat, éppen csak idáig senki sem küldött ilyeneket. Biztos vagyok, hogy a világ magyar cserkészei közt jobbnál jobb rajzolók vannak és amit nem lehet megírni, néhány odavetett vonással „elbeszélhető”. Örülök, hogy nemcsak levelet írtál, hanem kiildtél is néhány rajzot. Kérek többet, sokat! 2. Egy oldal — csupa fénykép Pályázatot kellene kiírni a legérdekesebb, legszebb, leghihetetlenebb képekre (persze, mind a cserkészéletből), a nevek feltüntetésével. — Nem tudhatod, kontinenseken keresztül vívom a reménytelen harcot; nem oldalnyi, de legalább egyegy tiszteséges fekete-fehér képet kapjak (csak fekete-fehéret használhatunk a lapban), ritkán sikerül. Egy példát! Immár a második esztendeje, hogy a buffaloi TK-ról egyetlen használható képet sem kapok. Pedig könyörgök embereknek, személyesen, telefonon, üzeneteket küldök. Ritkán történik valami kielégítő. Nem érzi kötelességének senki. És a nevekP Néha kapok — hosszas koldulás után — egy-egy éles képet, de a neveket nem közlik velem. S ugye tudod, hogy neveket az ujjamból nem szophatok?! 3. Magyar történelmi oldal, rajzokkal. — Ugyanaz a baj, mint előbb (első pont). Ki csinálja a rajzokat? Hol vannak a tehetséges — és főleg buzgó — cserkészek? Boldog volnék, ha volnának. Mint tudod, a MCs-t a lehető legolcsóbban próbáljuk előállítani, rajzolóra nem futja. De az önkéntes és folyamatos (!) munka jól jönne. Ha akadnának olyan cserkészek, akik nemcsak egyszer, hanem mindig beküldenék nekünk idevonatkozó anyagukat. 4. Egy oldalnyi új hír, képekkel... — Ezt a számot — például — úgy állítottam össze, hogy lapzártáig egyetlen sor új hír sem érkezett hozzám. A beszámolókat a vezetőkből préselem ki. Hányszor gondoltam arra, hátha volna minden csapatnál valaki, aki a híreket összegyűjtené és elküldené. Az sem volna fontos, ha hibás magyarsággal írná. Csak írja! 5. Esetleg féloldalnyi levelezés, kérdés-felelet alakjában. — Csalhatnék, sok lap szerkesztői megteszik; kitalált kérdésekre felelnek. De én erre nem vagyok képes. Ilyen sok magyar cserkésztől elvárhatnék igazi kérdéseket is. Nem? 6. Egy oldalnyi népdal. — Látod, ebben nem értünk egyet. Saját kiadványainkon kívül ott vannak azok a magyarországi puhakötésű könyvecskék, száz és száz népdallal; nem is kerülnek sokba, minden csapat beszerezhet belőlük néhányat. Ugyanez a helyzet a mesékkel. Sok mesekönyv van forgalomban, kár volna a MCs kevés oldalát népdalokkal vagy mesékkel megtölteni. 7. Féloldal házassági, iskolai, halálozási híreknek. — Amikor ennek a lapnak az anyagát a nyomdába küldöm, egyetlen házassági hírről értesültem, mindjárt ide is iktatom: Görgényi Mihály Miklós és Tarczal Marianne Györgyi január 14-én tartották esküvőjüket (Weston, Massachusetts, USA). Másfajta személyi hír egyáltalán nem érkezett. írod, kedves Ridi azt is, hogy minden VK-ról különszámot kellene kiadni, nagy képekkel, minden táborról kiilön-külön, nevekkel, stb., hogy mindenki eltehesse emlékül Az előbbiekből erre is kapsz feleletet. Többet már úgyse akarok jxinaszkodni. Azért válaszoltam Neked itt, mert még mindig remélem: lesz csapat ahol talán mindezt megbeszélik. Hogy esetleg több is történik? Ebben már kevésbé hiszek. 11
