Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-03-01 / 3-4. szám

1 VK-tábor Argentínában A „brazilok”-at izgalommal vár­tuk. Útitervük szerint, megelőző nap este 10-re kellett befutniok. Ta­pasztalatunk szerint azonban, ez nem jelentett az égvilágon semmit: a több, mint ötven órás út, dzsunge­lén, folyókon és egyéb nem-egészen­­civilizált helyeken keresztül, rend­szerint sok meglepetést hozhat. Szó­val reszketve vártuk őket, mert a 37/B segédtisztképző tábort más­nap reggel meg kellett kezdeni. Hogy ne tartsak izgalomban senkit: megérkeztek — sőt, időben! És en­nek örömére az egész éjszakát át­beszélgették vendéglátóikkal. Elme­sélték egymásnak az elmúlt két év eseményeit, amióta utoljára találkoz­tak. Mert kedves szokás alakult ki a két ország cserkészei között, hogy amennyiben csak lehet, közösen ren­dezik meg táboraikat. Nagy élményt jelentett, és örök barátságok alakul­tak a 70-es jubileumi táborban, a­­melyre Braziliába utazott 100 argen­tínai cserkész, és a 71-es buenos airesi vk-n, amelyre viszont Brazili­ából jöttek szép számmal. Tudom, nem mondok nagy dolgot az óriás távolságokhoz hozzászokott észak­amerikai vagy ausztráliai cserké­szeknek, de ez Délamerikában bi­zony komoly teljesítmény. Minden egyes alkalommal külön meg kell birkózni egy halom bürokratikus, — és főleg anyagi nehézséggel. Elmél­kedés helyett, hadd térjek vissza a tárgyra. Sao Paulo csapatai kellőleg képviseltették magukat: a Dobó Ka­ticától két, a Zrínyi Katáktól három és a Szt. Imréktől egy jelölt jött. És eljöttek a kiképzők is: Pillemé-Éva „bá”, Kokronné-Edit (a Dobókati­cák parancsnoka) és Hársi Ernő. Még a Központ is képviseltette ma­gát (Novák Ferencné-Judit) — így volt teljes a „nemzetköziség”. Mon­danom sem kell, hogy minden bue­­nosi csapatnak is volt jelöltje: A Magyarok Nagyasszonya, a Margit Királyleány, a Kinizsi Pál és az Ár­pádházi Szt. László jelöltjei mind hónapok óta készültek már. Cala bá, a tábor parancsnoka ki­adta az utasítást: a kiképzők sárga nyakkendőt viselnek, a jelöltek meg minden jelvényüktől búcsút vesznek — persze a „Hungária” és csapat­szám kivételével. így aztán meg is kezdtük a tábort, a pereyrai park megszokott, gyönyörű magas fái alatt. Létszámunk ideális volt: két leány és két fiú őrs, melyek szigo­rúan a hagyományos neveket visel­ték: Árvalányhaj-, Tulipán-, Turul- és Csodaszarvas-őrs. A Gillwell-tábor menetéről, izgal­mairól, fáradalmairól (csak nem?), csatakiáltásairól, fegyelméről, jóked­véről minek meséljek? Akik már át­élték, tudják, hogy egyedülálló, akik meg csak fogják: hadd legyen Az argentínai tábor: Lehet találgatni vajon mit csinál a tpk.? nekik újszerű. Mint minden tábor­ban, első nap úgy tűnt, hogy sose fog beindulni, utána meg egyszer csak arra ébredtünk, hogy — nini, vége van! És ez a jó tábor, nem? Szúrjunk itt közbe néhány nevet: tehát Benedek László volt a tábor­parancsnok, s legalább említsük meg Lindqistné-Andreát (alias Hapci), Vass Dénest, Dénes Ferit, Nagy Pétert És mi mindenre ké­pes az igazi cserkész-szellem! Sza­­bóné-Panni, a Zrínyi Katák parancs­noka csak azért jött el, hogy a foga­dalomtételen jelen lehessen, ezért nem kevesebb, mint 5 napig buszo­­zott A hagyományos vihar ezúttal tré­fát űzött: nem a portya napján jött, hanem eggyel előtte. Valami nagy kavarodás lehet a világűrben! A por­tya napján külön felidéztük Buf­­faloban székelő „Sámánunk” szel­lemét, — talán ezért is sikerült ilyen jól! Nehéz volt búcsút vennünk egy­mástól, hiszen az egyhetes együtt­­lét egy táborban nagyon elmélyíti a barátságokat, de nem búsultunk, mert tele ötletekkel, anyaggal, ener­giával — és főleg cserkészszellem­mel ment ki-ki haza a saját csapa­tához, — a következő közös táborig! TÖRD A FEJED Van: 5 ház, különböző színű, 5 személy, 5 különböző ital, 5 háziállat, 5 különböző gyümölcs. Találd ki melyik házban isznak tejet? Találd ki: kié a ló? 1. Laci piros házban lakik. 2. Jancsinak tehene van. 3. A zöld házban vizet isznak. 4. Éva kávét iszik. 5. A zöld ház a drapp ház jobb oldalán van. 6. Az, aki a szilvát eszi, annak van egy nyula. 7. A sárga házban almát esz­nek. 8. A középső házban teát isz­nak. 9. Marika a baloldali házban lakik. 10. Az, aki a körtét eszi, a szom­szédságban lakik azzal, akinek ku­tyája van. 11. Az a ház, ahol almát esznek, szomszédos azzal a házzal, ahol macskát tartanak. 12. Ahol barackot esznek ott kakaót isznak. 13. Erika cseresznyét eszik. 14. Marika a kék ház mellett lakik. (Beküldte: Pintér János és Pintér Jánosné Kanadából, Don Mills, Ontario.) 6

Next

/
Thumbnails
Contents