Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-01-01 / 1-2. szám

(Folytatás a 2.-ik oldalról. )

Az előkészületek több mint fél évvel előbb kezdődtek. A 23. és 37. csapatokról indult az ötlet és a cserkészek válllalták a munka oroszlánrészét. Mivel azonban a búcsú egyik célja a magyar közösség szorosabb összevonása volt, igyekeztünk minél több nem cserkészt is bevonni.

Először is tanácsért mentünk: St. Lambert, egy Montreál környéki kisváros plébániája második igen sikeres, a búcsúhoz hasonló jellegű vásárát rendezte. Tőlük nem csak sok hasznos tanácsot kaptunk, de rengeteg anyagot is kölcsön adtak nekünk.

Különböző csoportok alakultak, akik varrtak, hímeztek, sü-39/A ö.v. képző tábor, Platanos. A százszorszépek tábori munkákból kapnak kiképzést.

teményt sütöttek, fakanalat és tányérokat festettek. Mások a búcsús sátrakat álltották fel, villanyt szereltek, feliratokat festettek. Plakátokat kellett nyomtatni és leveleket írni újságoknak, rádió és televíziós állomásoknak.

Probléma is akadt bőven, Montreál városa az utolsó pillanatban megtagadta az engedély kiadását egy régi rendeletre hivatkozva; csak kanadai és magyar barátaink erőteljes beavatkozása mentette meg a helyzetet. Az egyházközségi tanács egy hónappal a tervezett dátum előtt egy héttel előbbre helyezte a búcsú időpontját s ezzel az egész gondosan kidolgozott rekArgentina- i öv. tábor, Platanos.

lám tervet felborította. De végre eljött a nagy nap. A sátrak a helyükön voltak, a latikonyhán rotyogott a pecsenye, a csárdában csengtek a poharak, a hangszórókból szólt a zene, röpültek a labdák, puffogtak a pisztolyok, és két póni békés türelemmel hordta körbe - körbe a gyerekeket. ír és portugál népi táncosok váltakoztak a magyarokkal a szabadtéri színpadon. Szombat este táncmulatság volt — és vasárnap reggelre egy ősszel egész szokatlan — vihar nagyrészt tönkretette a pénteken éjjel végzett munkát. “Mentettük ami" menthető”, és mire a nagymise végétért, és csárdában tálalták a töltöttkáposztát, gulyást és túróscsuszát, a legtöbb sátor megint működőképes volt.

Siker volt-e a montreali búcsú? Ha pusztán számokat vagy pénzt nézünk, talán nem. Kb. 5- 600 látogatója volt a búcsúnak és magyar iskola és a kát csapat talán 600 dollár jövedelemhez jutott. Többet reméltünk, s a hozzávetőleg 100 személy, aki gyakran hosszú órákat dolgozott az előkészítésen, biztosan legalább ennyit össze tudott volna adni.

De nem lehet mindent számokkal — vagy pénzzel — ' mérni. A két csapat minden tagja keményen és önfeláldozással dolgozott, s a búcsú két napja ragyogó példája volt annak, mit jelent, hogy “a cserkész vidám és meggondolt”. Sikerült a magyar közösség néhány tagját bevonni a munkába, akik általában nem szoktak magyar ügyekben segíteni, s ez önmagában is siker.

Összefoglalva, míg lassan elkezdünk arról beszélgetni, hogyan is kéne ezt jövőre csinálni, nyugodtan elmondhatjuk: “Ez jó mulatság, férfimunka volt.”

___________________— nos -— Látjátok, itt valamikor tenger hullámzott, benne rengeteg hal — mondja a kiránduláson a tanár.

— Mindjárt gondoltuk

— válaszolták a kicsik.

— Miből?

— Hát a sok szétszórt szardíniás dobozról.

A leányosztályban az égitesteket magyarázza a tanár.

— Ki tudná nekem megmondani — kérdi —, milyen következményekkel járna az, ha a Nap hirtelen kialudna.

Egy leány jelentkezik.

— Nos?

— Elmúlnának a szeplőim.