Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
Széljegyzetek a Buffaloi Tiszti Konferenciáról Varázsa van a tiszti konferenciának. Mindenütt más és más, noha a lényeg ugyanaz és hogy éppen a buffaloiról számolok be, puszta véletlen. Illetve majdnem. Gábor bá atyai biztatására mentem el. Megfigyelőnek. Ezt, persze, nem kell szószerint venni. Biztosan éppen azt nem figyeltem meg, ami szükséges lett volna. Szilveszter este gyülekeztünk a piaristák iskolájában, annak is a nagy ebédlőjében, ami bálteremnek is beillik. Sorjában befutottak a legtávolabbiak is, nem egyenruhásán, mert a vezetőség egy kis “civil szórakozást” helyezett kilátásba. De nem minden feltétel nélkül! Gábor bá egy papírlapot ragasztott ki a bejárathoz, aminek a tartalma ez volt: lányok nadrágban nem vehetnek részt a mulatságon! Hangulat parancsra! Az érdekeltek közt meglehető meghökkenést váltott ki: nem tudták, parancsnak vegyéke, vagy csak tanácsnak? De a kétkedőknek megmagyarázták, ma este csak “nőies” öltözéket fogadunk el. A lehetőségekhez képest mindenki engedelmeskedett, — kiderült, hogy egyeseknek még nagyestélyiük is volt. Rendkívül lassan emelkedett a hangulat. Eleinte a hangulatnak nyoma sem volt, a gramofon nyerített, de senkise hederített rá. Végül is Gábor bá megparancsolta: legyen hangulat! És csodálatos volt, — hiszitek, vagy nem! — a vezéri parancsszóra a hangulat kezdett előbújni, eleinte bátortalanul, de aztán minden vezényszóra emelkedett. Ekkor győződtem meg véglegesen, hogy magyar cserkészetben semmi sem lehetetlen! Még itt sietve megjegyzem, hogy a hard rock és a többi modern táncdal eleinte nem váltott ki semmi lelkesedést, “a begyújtáshoz” megint csak a jó öreg “Kerek a káposztát” kellett elővenni, utána a “Révészlegényt” s akkor már a lemezek is előcsalogatták a jókedvet, aminek aztán nem akart végeszakadni még a hajnali órákban sem. Gábor bá, mint a cserkészerkölcsök legfőbb őre először a szelíd meggyőzés eszközével próbálkozott. — Micsoda disznóság, — kiáltotta, — hogy senkise hallgat már a szóra, indulás lefeküdni, hogy akartok néhány óra múlva tiszta fejjel részvenni a konferencián ?! Végül is, be kell vallanom, kénytelen volt erősebb hangnembe átcsapni, míg végül kiürült a terem. Az előadások Eszemágában sincs a kétnapos konferenciát töviről-hegyire leírni. Minek is? A Vezetők Lapjának legközelebbi számában az előadásokat elolvashatja mindenki. Az előadások és a viták három részre tagozódtak. Az első rész a magyar iskolák körül csoportosult és ilyen előadások hangzottak el: Mit adhat a cserkészet az iskolának? (Pigniczky Lászlóné, Philadelphia) ; Mit adhat az iskola a cserkészeknek? (Hochenburger Éva, New York); A korszerű pedagógia főbb kérdései (Turner Klára, Cleveland). A második rész tengelyében a magyar kultúra állt, ilyen című fejtegetésekkel: A népi kultúra szerepe a magyar cserkészetben (Göcsey Rita, Toronto) A nemzeti kultúra szerepe a magyar cserkészetben (Lendvay Imre, Garfield.) A harmadik részben a magyar cserkészet hírét és helyét latolgatták a társadalomban: Ahogy a fiatalok látják (Vareska Andrea. Cleveland); Az Idősebbek szemével (Szappanos István, Cleveland); Egy kívülálló gondolatai a magyar cserkészetről (Dr. Bárdos Tamás, Buffalo). A konferencián valami százan vettünk részt, — én főleg a fiatalokat figyeltem, amint vitáztak, vagy feltárták saját kétségeiket, másoktól várva a választ. Nehézkességnek semmi nyoma. Sohase felejtem el, például, Mester Máriát, amint mosolyogva, magabiztosan vezette a vitát. Honnan tanulta? Néha felkapta az ember a fejét, — azt hiszem Vareska Andrea mondta: — A magyar cserkészet, ebben legyünk biztosak, nem házasságközvetítő intézet! Keményen mondta, s az öregebb jogán kénytelen vagyok egy halk megjegyzést fűzni hozzá: — Persze, hogy nem az. De azért jó volna, ha minél több magyar cserkész fiú és lány kötne egymással házasságot. Sok jó származna belőle a magyar cserkészetnek és általában a magyarságnak. És ez részemről egyszerű óhaj. Gondolom, akadt volna néhány hozzászóló, de inkább lenyelték. Kényes kérdés ez. Hagyjuk egyelőre pihenni. — Hol tud a nyomorúságos eszközökkel dolgozó magyar iskola versenyre kelni a jól berendezett, egyetemes tantervekkel működő amerikai, német, vagy ausztrál iskolákkal? — ime egy kérdés a sok közül, ami újból és újból felmerült. — Politizáljon - e a magyar cserkész?-ez a kérdés is jó sok időt kötött le. — Van - e jogunk magyarnak lenni nagy népek tengerében? És főleg van-e értelme? — 9 —
