Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-05-01 / 5-6. szám
bécsi csapat tagjai telefonügyeletet tartva várták az értesítést Bécs határából: — mikor érkeztünk? Végre megszólalt a telefon és jelezte, — ha tetszik ha nem, — érkeznek a vendégek! Küster Dezsőbá kocsijával jött elénk a Schönbrunn kastélyhoz és kalauzolt be bennünket a városba! — Aznap a bécsi ifjúsági házban, — úgy aludt a társaság, mint a bunda! — Csütörtökön reggel nagy élményként találkoztunk Mindszenthy József Bíboros Úrral az ősi Pázmáneum épületében. Meghatódva köszöntöttük a magyar Prímást aki nagy szeretettel érdeklődve munkánkról, elismeréssel nyilatkozott a magyar cserkészet munkájáról. E- zen nagy élmények után délelőtt városnézés, vásárlás, — vidám ebéd, majd estefelé a Práter! — Az óriáskerék sem látott még ilyen vidám társaságot, mint ezen a napon! — No és este: Grinzing! Jó osztrák bor mellett, egy hangulatos kis kocsmában, magyar nótaszótól volt hangos késő estig a társaság — S bár másnap szívesen aludtak volna délig, — indultunk Burgenlandba! Mintha odahaza, Magyarországon jártunk volna! — Gyönyörű vidéken, ősi várak között kanyargóit velünk az út Burgenland legszebb részén. Rust hangulatos, gólyafészkes házai, majd a lampionos fertőtavi csónakázás, — de szép is volt! Késő este érkeztünk vissza Bécsbe, hogy másnap megtegyük az út utolsó részét, Salzburg, München felé. Délben, Salzburgban Kelemen Zoltán operaénekes és feleségének, Póli néninek vendégei voltunk. — Pólibá, aki a kölni leánycserkészek parancsnoknője, — vidám hangulatban, nagy szeretettel kalauzolt bennünket Salzburg szép városában, s az ebéd —, az nagyszerű volt! Ennyi élmény után, — érkeztünk estefelé Münchenbe! Itt a müncheni cserkészcsapat utolsó é/vvégi csapatgyűlésén vettünk részt, ahol nagy örömmel köszöntöttek bennünket a müncheniek. Nagyon megszerettük őket, — ezt a kedves, vidám vendéglátó társaságot. És ami ezután következett ? ...A három napos nagy “müncheni napok” ! Láttunk mi mindent! Az olympiai toronytól kezdve amit csak lehetett! Aztán este — egy öreg, müncheni étteremben magyar énekektől volt hangos a környék —, ezen a müncheni vendéglátó magyar családok is részt vettek. De nagy öröm volt számunkra a jó Főcserkész úrnál, Kisbamaki Farkas Ferencnél tett látogatásunk is. őt amstorfi otthonában látogattuk meg. Amit pedig ott láttunk: igazi kis cserkészmúzeum! A magyar cserkészet történetét láttuk képekben, tablókon feldolgozva. És az ebéd? Valódi hatalmas bécsiszeletek! — Ha ezt láttátok volna. Fájó szívvel búcsúztunk el a nagyszerű vendéglátótól, — azzal: viszontlátásra a pottensteini táborban! Aztán az utolsó müncheni nap: látogatás a rádióban, majd a Margitos nővéreknél Oberhachingban és ami azután következett: a pottensteini Teleki Pál tábor! No, de erről egy későbbi tudósításban számolunk be! Egyelőre elégedjen meg mindenki ennyivel! Az európai tudósítók: Krisztaritaikazsuzsi. BURG KASTL. A csapat augusztus első felében Bambergtől északra vezetőképző tábort rendezett ,ahol kiscserkész vezetőket és őrsvezetőket képeztek. A burg kastli magyar iskola igazgatósága kiépít egy cserkészcsapat otthont is, ahol a csapatkönyvtár, fölszerelés, kiképzési anyag stb. kerül elhelyezésre. Az otthon remélhetőleg ez év végére elkészül. A vendéglőben a zongorista éppen Chopin, a nagy lengyel zeneszerző egyik _ híres keringőjét klimpírozza. Az egyik asztalnál a vendég sírni kezd. A zongorista a számot befejezve önelégülten a vendéghez lép: — örülök, hogy ilyen hatással volt önre a játékom, ön talán lengyel ? — Nem. Én zongorista vagyok. NAGY BETEG Az orvos kérdi a nővértől: — Hogy van a betegünk a 15- ben? — Állandóan a feleségét szólongatja. — Akkor még tart a delíriumos állapot. Szórakozottság A legjobb éveiben levő hölgy egy társaságban találkozik az ismert tudóssal. Rámosolyog és megszólítja: — Ó, professzor úr, emlékszik még azokra az évekre, amikor én még a diákja voltam? ön akkor többször is megkérdezett, nem lennék-e a felesége... — Igazán? — csodálkozik a professzor. — No és, hogy végződött a dolog, kedvesem?- 11
