Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 5-6. szám

A VK TÁBOR FILLMOREBAN Az utolsó pillanatban — lap­zártakor — helyet szorítunk az idei VK tábornak is; nem tel­jes beszámoló ugyan, dehát ez is valami.-K Az idő szép volt. Néha kissé túlnagy hőséggel, de estére le­hűlt és reggelre dús harmat csillogott a gyepen, a fiatal fe­nyők tűlevelén. A futó zápor leverte a port és kiverte a népet a sátorból, de oda se neki! Egy Ízben majdnem nagy baj lett a záporból: a segédtisztek elké­pesztően nagy lakomát adtak a “civil” vendégeknek, a vezetők­nek és a meghívottaknak. De mielőtt elkészült volna a lako­ma, jött egy olyan zápor, a­­milyent ritkán lát az ember, eloltott minden tüzet a fazekak, lábasok alatt, majd elseperte a szegény vendéglátók kedvét is. Dehát végül is csak annyi tör­tént, hogy egy órával később állhattunk neki a lakomának. * Összesen 250-en voltak a fill­­morei VK-táborban, legtöbben az Egyesült Államokból (127), Kanadából (50). Az idén Euró­pából 16-an jöttek Fillmoreba, Kölley György VT-el az élen, 1 érkezett Venezuelából (Ádám Éva), és 1 Ausztráliából, Rauch Károly VT személyében. A rendkívül népszerű Pubi bá nem kevesebb, mint 17 órát re­pült (megszakításokkal), hogy részt vehessen a Sík Sándor Cserkészparkban rendezett “egy­­ségbegyúrásban”. Mert elsősor­ban a vezetőképzés volt ennek a tábornak a főcélja, de úgy mellékesen az is, hogy a ma­gyar cserkészek külsőleg és belsőiéig mindenütt hasonlato­sak legyenek egymásra. * Különös (vagy természetes?), hogy az évek múlásával egyre kitűnőbbnek látszik az “anyag” amiből az új vezetők lesznek. Ezt mondják az öregek, akik az idén talán minden eddiginél nagyobb buzgalommal láttak ne­ki a munkának. Egy héten ke­resztül testileg - szellemileg sanyargatták, oktatták, nevelték a tiszt-, segédtiszt-, őrsvezető­jelölteket, nem különben a ma­gyarságismereti vizsgára ké­szülőket, míg aztán végre, tá­borzárás előtt egy nappal — szombaton — a meghívott köz­életi emberek jelenlétében nyílt próbára tehették a fiatalok ké­pességeit. . .-K A vizsgák, illetve próbák jól sikerültek, az északamerikai fél­tekén és Európában nagyot duz­zadt az új vezetők létszáma. Új őrsvezető lett 41, segédtiszt 26, tiszt 21; magyarságisme­retből pedig 11-en vizsgáztak eredményesen. Nagy eredmény ez; a magyar cserkészet meg­maradásának és fejlődésének a kulcsa a vezetőképzés. A régi­ek lassan, de biztosan kiöre­gednek. De azért még rendkí­vül fürgén mozognak, meg kell hagyni. És főleg nem engednek “a 21-ből”, sokat követelnek a fiataloktól. “Alvásra nincs gon­dunk, — mondta az egyik fia­tal a tábortűznél, — mert nem jutunk hozzá”. A A Fehér Ház előtt Eszterhás István, író, a Katholikus Ma­gyarok Vasárnapja szerkesztője beszélget Szebedinszky Jenővel, a pittsburghi Magyarság tulaj­donos - szerkesztőjével, odébb egy nagy fa alatt értekezletet tartanak a világszerte működő magyar iskolákról. Sok a gond. Szathmáry Lajos író, akinek a szakácskönyve “best seller” lett Amerikában, tízezer dollárt a­­jánlott fel magyar tankönyvre. Értekezlet itt, értekezlett ott, nincs a napnak és az estnek o­­lyan félórája, ami üresjárat volna. Túlsók az elvégezni való feladat, az egybehangolásra vá­ró kérdés. Persze, csak a veze­tők nagy része értekezik, a ki­sebbik pedig hajtja “a népet”, az ifjúságot, melynek akkor sincs nyugta, amikor a Penta­gon, vagy a Fehér Ház vitától hangos. Valaki az egészet ör­dögi pontossággal kiagyalta. ★ A kiscserkészek — mert kü­lön ilyen tábor is volt, fönt a hegytető felé, a vadászház kör­nyékén — 54-en voltak. Remek “anyag”, mint a lelkes vezetők mondták. Mint valami hangya­boly nyüzsgött napestig. Leg­fiatalabb tagja (tiszteletbeli) Novák Judit egy évnél is fiata­labb leánya, Kinga volt, akire egyesek (a szerető anyát is be­leértve) már is cserkészinget akarnának húzni, a Hungária­­jelvénnyel. * A táborzáró Istentisztelet nem is lehetett volna szebb. Nt. Elek Áron mondott megrá­zó beszédet. Ádám János atya öt cserkészpap segédletével mon­dott misét, előbb az oltárra he­lyezve mindazt, “amit legjobban szeretünk a világon”: a kettős keresztet, egy marék magyar földet, egy gyertyát azok em­lékére, akik a szabadságért küzdöttek, egy másikat az örök­re eltávozott magyar cserké­szek emlékére... Fent, a zászlórúd tetején friss szél lengette a magyar zászlót, lent a háttérben fiatal fenyők seregén csillámlott a napfény. És négyszögben sora­kozva Istennek és a jövendőnek tisztelgő új cserkészvezetők szép serege. ..................(—) ESKÜVŐ: Dr. Forgách Péter és Papp Klára Clevelandban 'há­zasságot kötött. Az esketési szer­tartást Ft. Gerencsér István vé­gezte. A menyasszony ruhája gyönyörű magyaros volt, ami, megragadta az amerikai újságí­rók figyelmét is, — hosszú cikk­ben számoltak be az esküvőről. Az újságírók kérdésére Klári el­mondta: — Apám, anyám magyar cser­kész volt és férjemmel együtt az vagyok én is. Péter és Klári a fillmorei táborban ismerkedtek meg. Reméljük, a menyasszonyról közölhetünk egy képet a MCS legközelebbi számában.- 2 -

Next

/
Thumbnails
Contents