Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-03-01 / 3-4. szám

majd kamarása egy félszázaddal radon. Reformátusnak született élte túl idegenben a Rákóczi és a magyar ellenreformáció ve- Fcrenc szabadságharca végét je- /érc lett. Nem tűzzel és vassal,

(Folyt, a 2.-ik oldalról.)

ményről: Széchenyi és Kossuth.”

fXj 1859-ben született a székelyföldi Kisbaconban Benedek Elek. Nevét kevesen emlegetik az irodalomtörténetében. Igaz. hogy gyermekeknek írt, nem a nagyoknak. Pályafutását ugyan újságíróként kezdte és hosszú időn át szerkesztette a/.'Ország- Világ" című szépirodalmi lapot. Nevét azonban elsősorban az a munka tette emlékezetessé, amit mint “Az én újságom" és “Jó Pajtás" című gyermeklapok szerkesztője végzett. Az ifjúságnak szóltak azok a könyvei is, amelyekben a magyar történelem és irodalom nagyjait, magyar népünk múltját és jelenét mutatta be. Azt lehet mondani, hogy Benedek Elek. a gyermekek írója, elhomályosította és elfeledtette a felnőtteknek is író Benedek Eleket. Pedig nem érdemli meg a feledést. Élete vége felé visszatért szülőföldjére, Erdélybe, ahol most már a felnőttekért dolgozott. Nagy szűk ség volt rá. Életre kellett kelteni Erdélyben egy új, Budapesttől független magyar szellemi életet. /Jenedek Elek elindult székely csapatával és faluról falura járva toborozta a magyar könyvnek az olvasókat. Nem kis része volt abban, hogy az első világháború után épp Erdélyben fejlődött ki a legegés/sé gésebb, osztálytagoltságoktól leginkább mentes magyar irodalmi élet.

[X| Kilenc évvel ezelőtt, 1963- ban halt meg, Sik Sándor, a piarista költő és paptanár. Gazdag élete volt. Nemcsak verseit adta nekünk, de mind tanár és cserkészvezető sok ezer fiúból nevelt “emberebb embert és magyarabb magyart”.

[>^] 210 éve, 1761.-ben törökországi Rodostóban a pestisjárvány elragadta Mikes Kelement az élők sorából. A Nagyságos Fejedelem hűséges apródja.

lentő szatmári békét. Miért is került Mikes Kelemen olyan messze hazájától és miért érte ott a halál is. ezt pár szóval ö maga mondta el legszebben.

“Énnekem soha semmi egyéb okom nem volt hazámat elhagyni, hanem, hogy igen szerettem az öreg Fejedelmet."

Ezért a szeretetért kellett bűnhődnie egy életen át. A Fejedelem halála után szívesen viszsza tért volna szülőföldjére, az egyik török hadjárat alkalmával ott állt a Kárpátok alatt. De szomorú szívvel írta:

“Örömmel bémentem volna Zágonba, de az Úr béfödözte előttem az odavívő utakat."

[x] A budapesti tudományegyetem ma Eötvös Lóránt nevét viseli. A legnagyobb magyar fizikus, aki itt tanított, megérdemli a megtiszteltetést. Ám neve nem feledtetheti el a történelmi tényt, hogy hazánk mai legrégibb és legnagyobb egyetemét Pázmány Péternek, a jezsuita esztergomi érseknek köszönhetjük. Ha mást nem is tett volna Pázmány, egyedül ez is elég volna arra. hogy születése évfordulóján kegyelettel és hálával gondoljunk rá. 1570-ben látta meg a napvilágot Nagvváhanem írással, szóval és sok szívvel térített. Mindent eltanult ellenfeleitől, ami jót látott náluk. Látta a protestáns magyar biblia óriási hatását, elkészíttette tehát ő is Káldi Györggyel a katolikus magyarok bibliáját. Hallotta, amint a protestánsok latinból fordított énekeket énekelnek magyarul, erre elindította a magyar nyelvű népének és verses szövegek öszszegyűjtését. Nemcsak buzgó katolikus, de jó magyar is volt és a kettő nála harmonikus egységbe olvadt. Amit a magyarságért tett, az egész, népért tette felekezeti külömbség nélkül.

[X] 1864-ben húnyta le szemét

Álsósztregován Madách Imre. Az ember meghalt, de szelleme fő művében, az Ember Tragédiájában ma is él. A mű még ma is annyira teljes és tökéle les, hogy megcsonkítani vagy átírni lehetetlen. Talán soha nem sejtette meg költő olyan vészes hűséggel a jövendőt, mint éppen ő. A jövőnek természetesen nem teljes és reális képét adta, de meglátta a törekvést, a szellemet, amely megpróbálja az embereket belekényszeríteni a falanszter lelketlen és sivár világába.

— 19 -