Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-03-01 / 3-4. szám
EGY VASÁRNAP KÖRÖSFÖN Ragyogó vasárnapra virradunk. Hajnalban ébredtem, alig tudtam kivárni a 10 órát. Bivalytejet, bivaly vajat, szalonnát reggeliztünk. Reggel 10 előtt pár perccel szólal meg először a körösfői a harmadik kondulásig bőven van időnk. A templom a dombtetőn van, az egész falut uralja. Csoportokban jönnek fel a hívek a templom kapujához és... alig hiszek a szememnek, innen is, onnan is, ragyogó népviseletbe öltözött lányokat, asszonyokat látok. Milyen szemérmesek! — világért sem néznének a fényképező felé. templom harangja. Legszíveseb- Közönséges vasárnapokon is ben nyomban indulnék, de házi- hordják még az ősi viseletét, gazdánk megmagyarázza, hogy Mikor belépünk a templomba, eláll a lélegzetem. Nemcsak a szószéket, de a karzatot, a falakat, köröskörül dús friss írásos hímzések fedik, melyeket a konfirmandus lányok csoportja, vagy az egyes asszonyok emlékül adományoztak a templomnak. A szószék a templom közepén áll, balra a férfiak, fölöttük a karzaton a legények, jobbra pedig az asszonyok és lányok helyezkednek el, ki - ki a megszokott helyén. Istentisztelet után sikerül a kántort rávenni, egy jóhangú asszony kíséretében, hogy néhány körösfői népdalt énekeljen hangszalagra. Elsőnek természetesen a ‘ Körösfői részeg alatt." hangzik el. így tudtuk meg. Az ifju nemzedék is szorgalmasan varrogat. hogy a “részeg’ egy óriási fa a Körös folyó eredeténél, ahova vasárnaponként a leányok és legények kirándulni szoktak. Tavasszal a virága oly bőditó, mámorító illatot áraszt, hogy az ember szinte “belerészegedik”. Azt mondja a falusi krónika, hogy hajdanában a szerelmes legény a “részeg”-hez ment bánatát feledni. Árnyában szeg halálra kábította. A Körös eredetéhez mi is elmentünk, a “részeget” azonban nem találtuk. Azt hiszem, kissé feljebb van, elrejtett tisztáson, hogy a be nem avatottak ne akadjanak rá. Ki tudja, következő útunkon talán rábukkanunk. Keressétek ti is, ha Körösfőn jártok! — Judit — Bátori József piarista atya előadást tartott Washingtonban Sik Sándor költészetéről és életművéről. Bemutatta Sik Sándor sokszínű egyéniségét: a piarista papot, a tanárt, az újtipusú nevelőt, a cserkészvezetőt és a költőt. Bátori atya elsősorban saját diákköri élményein keresztül hozta a közelebb hallgatóihoz Sik Sándort, — amikor a magyar cserkészet hőskoráról beszélt. — 10 —
