Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
Kis Cserkész A Kárpátok ölén a gólya a tavasz hírnöke. Télen valahol Afrikában tartózkodik és türelmetlenül lesi az idők pattanását, amikor elindulhat a hosszú útra, hogy tavalyi fészkét kijavítsa, vagy újat rakjon az egyszerű magyar házak kéménye tetején. De, úgy - e, nem hiszitek, hogy a gólyának messzelátója is van?! NYELVJÁRÁSBAN Két szegedi gyerek labdázik. Az egyik felkiált:-T Hol a labda? — Mögötted! Mire az méltatlankodva: — Dehogy-is öttem mög! Tanár: — Hogyan akadályozod meg, hogy a lecsöppent kénsav ne marja ki az ujjadat? Diák: — Nem az ujjamra csöppentem! A téren csodálkozva állanak az emberek egy padnál, ahol egy férfi kártyázik a kutyájával. — No de ilyet! ilyen okos a kutya! A férfi legyint: — Hát okosnak éppen nem okos. Valahányszor jó lapja van, csóválja a farkát. * így tö-rik a diót, köp, köp, köp, Ügy meg a mo-gyo-rót, rop, rop, rop, ÁLMODÓ MADÁR Téli erdőben, szendergő ágon, ül egy madárka s álmodozik. Szemét lehunyva nézi a képsort, melyet az álom elé vetít. Álmodja: fűmag, morzsa, szalonna, s kis odú, melyben nem bánt a szél, s a boldogságtól felcsipog szinte, mint álmában ha gyermek beszél. Csőrét hegyezve, gyors mozdulattal kap a sok ízes falat után. Ekkor felébred s elszáll az álom. Csalódva gubbaszt a puszta fán. * ÉDESANYÁMNAK Erdő mélyén, Fák tövében Kinyílott már sok virág. Leszedem én Mind egy szálig, Kötök egy szép bokrétát Édesanyám, Neved napján Bokrétámmal köszöntlek, És füledbe Súgom azt, hogy Nagyon, nagyon szeretlek — 14
