Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)

1971-07-01 / 7-8. szám

KI AZ IGAZI Jó BARÁT?

Két ember ment az úton. Egyszer csak előbukkan eg) medve. Az egyik otthagyta a barátját, és gyorsan fölmászott egy fára. örült, hogy elbújhatott. A másiknak erre már nem volt ideje, ezért a földre vetette magát, és úgy tett, mintha

halott lenne. Amikor a medve odaért, körülszagolta a fekvő embert, és tovább ment.

A barát lemászott a fáról és megkérdezte útitársát:

— Mit súgott a füledbe a medve?

— Hogy máskor ne válasszak olyan barátot, aki a bajban cserben hagy! — felelte a másik.

^—

a

k

a

n

c

S

2

V

3

m

4

4

5

6

7

3

9

10

írjátok be az ábrák nevét.

És írjátok le a középső függőleges sor eredményét.

Villámbeszélgetés Gábor bával a VK-ról

Csak úgy futtában váltunk szót. Miközben a Fehér Ház nagyobb szobájából sajátkezűlég dobálja ki a sok cókmókot, — hátizsákokat, takarókat, s mint utólag jöttem rá, így repült ki az én fényképezőgépem is. Helyet akar csinálni a “tábortűznek”. Nem adja ki a parancsot, hogy nosza, dobáljátok ki ezt a sok lim-lomot, hanem

sajátkezüleg végzi. Rosszkedvű. A végén fölfordít egy dobozt a szoba közepén, egy gyertyát állít rá és fölmordul:

— Tábortűz!

Olyasminek hangzik, mint “sortűz”, —- bodzafa puskával. Értem, magyarázgatás nélkül is. A közös tábortüzet elmosta az eső, le kellett fújni. És itt van most egy sereg öreg cserkész, —

lógó orral. A kissebbekbe ők öntik a lelket, — ha volna miből. Hát fel kell rázni! Felöltöm magamra a “sajtó” palástját s megkérdem, mi az ügyvezető elnök véleménye az idei Vk - ról?

— Elsőrendű és újszerű. Láttad ezeknek a jelölteknek az arcát, ahogy sugárzik? Rá se hederitenek az esőre. Javarészük az ..országhatárokon innét született, csak hírből ismeri, hogy van Magyarország. . . De magyarul beszélnek, akkor is, ha csak úgy suttyomban kihallgatod őket. A hallgatózás nem szép dolog, de érdemes megpróbálni. Az embernek csak úgy dobog a szíve az örömtől.

— Az egyik vizsgáztató bizottság tagja voltam, — jegyeztem meg —, tudásban is kitűnőek.

— De milyen kitűnőek! A- kármelyiket kérdezd meg, hogy például, milyen az a sárközi hímzés? Öt percig be se áll a szája. .. De ez csak az egyik eredmény.

— A másik?

— Első ízben hoztunk át E- urópából nagyobb számban vezetőjelölteket. Együtt laktak, tanultak, énekeltek az itteniekkel. És együtt vizsgáztak. Megismerték Amerikát, barátságot kötöttek az itteni cserkésztestvéreikkel. És főleg megtanulták a mi módszereinket. Mert, tudod, az úgy van, amint évszázadok óta Rómába vitték a kathólikus kispapokat, vagy Hollandiába tanultak a református theológusok... — igy lett egy az összesség. Egy kicsit így vagyunk mi is. Három világrész cserkészeivel ugyanezt a módszert követjük.

— Voltak Venezuelából, s ami szintén nem csekélység San Franciscoból is.. .

Erre már nem válaszol. Valaki meggyujtja az egy szál gyergyát a doboz tetején, — és rázendítünk a dalra. A lógó fejű öreg cserkészek fölvidítása, fölrázása érdekében.

10 -