Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)
1971-07-01 / 7-8. szám
— most a tábor törzskara tanyázik benne és oda kötötték be az egyetlen telefonvonalat is. Ági sűrűn bólogat és mi rohanunk a gépre, — harmadik társunk, dr. András Mária est, aki külön érkezett, (és idejében)! csendesen és felháborodottan üget mellettünk, — úgy találja, hogy a repülőtéren meglehetősen illetlenül viselkedünk. Ahol nem muszáj, nem szaporítom a szót. Buffaloban simán leszálltunk, de nem vári minket senki. Este 9 óra. Csendesen hull az eső, néha megered, mintha dézsából öntenék. — Nem baj, — mondja Gábor bá, előhúzva zsebkönyvecskéjét, — felhívunk valakit Buffaloban, elvégre annyi barátunk van, mint a rostalika, az egyiket megkérjük hogy vigyen ki Fillmoreba. Nekiesett az egyik telefonfülkének. Amit hallottam ennyi volt: csilingelt és koppant a tízcentes, utána Gábor bá dühösen morgott, aztán új koppanás, további tárcsázás. Buffaloban senki sem felelt, — sem barát, sem ellenség. — Nem baj —, mondta Gábor bá, itt szépen megvacsorázunk és utána bérelünk egy jó kocsit, esetleg addig meg is érkezik Fillmoreból az autó. Bevonultunk a jóképű étterembe, steakot akartunk enni. Közölték velünk, hogy öt perc múlva zárnak. Sértődötten távoztunk. Újabb tárcsázás, — ez már dühösebb volt, — de a barátok ezúttal sem jelent keztek, egyszerűen senki sem volt otthon. — Buffaloban, ha lehet, senki sem kőtől otthon—, ez volt amit mondani tudtunk, de újabb elhatározás született. Ha már az étterem nincs nyitva» gyerünk a cofeteriába, ott egyszerűen, de ízletesen megvacsorázunk. Helyet foglaltunk, de azt mondták: ők tíz perc múlva zárnak, esetleg valami konzervet felbonthatnak. Megköszöntük (közülünk az illedelmesebbek), de már a düh forrt bennünk, csak ügyesen palástoltuk. Nem is olyan ügyesen. — Gyorsan béreljünk egy kocsit —, adta ki a jelszót Gábor bá, — majd a városban vacsorázunk s utána egykettőre kihajtunk. Mit nekünk az a két és félóra... Nekifogtunk a bérelésnek. Felvették a rendelést, de úgy háromnegyed óra múlva egy szende lány közölte: csak akkor adnak kocsit, ha credit cardunk van, ami hitelképességünket bizonyítja. Nem volt. Némi cókmókkal a hátunkon öklünket rázva vonultunk ki az előtérbe. Taxiba vágtuk magunkat, Gábor bá bemondta a piarista atyák cimét, amit a sofőr fejcsóválva vett tudomásul. Az eső reménytelenül szakadt. A taxisnak sikerül behajtnia Buffaloba, de valahol a céltól nem messze érthetetlen körforgásba kezdett. Mintha valami laposan mozgó óriáskerékre kerültünk volna. Tíz percenként ugyanoda lyukadtunk ki. Egyszer aztán Mária felsikoltott, mert az esőfüggöny mögött megpillantotta a piarista atyák mintaiskoláját. Sorsunk jobbra fordul — Álljon meg! Biztosra vettem, hogy senki sem lesz otthon. De, ah, mily kézséggel beismerem, vannak, akik még helytállnak, — Gerencsér István atya, az igazgató és a legbübájosabb házigazda ott volt a konyhában, (ahová leroskadtunk) és sajátkezűig füstöltsonkát szeletelt nekünk. Gábor bá a telefonhoz rohant s a Fehér Házat hívta, egyre vörösebb lett a füle, időnként egy pohár jeges vizet küldtem neki. A Fehér Ház, ugyanis nem felelt. Örökösen foglaltat jelzett. De Gábor bá rákvörösen tárcsázott tovább» miközben mi finom borokat szopogattunk. Végre jelentkezett a Fehér Ház. — Meg vagytok bolondulva?! — reccsentett rá Gábor bá, — miért ültök szakadatlanul a telefonon? Kiderült, hogy nem is "ültek". De a fillmorei Fehér Ház csak ikerállomás, egész este mások foglalták le a v°nalat. .. Arról már szó sem lehetett, hogy éjjel fél 12 _ kor elinduljon valaki, hogy majd éjfél után ér kezzék Buffaloba és aztán viszsza megint a két és félórás útra. Ehelyett Gábor bá az iránt kezdte puhítani Gerencsér atyát, hogy adna egy kocsit. Az Atya nyájasan azt felelte, hogy aludjunk csak itt, valahol helyet csinálnak mindhármunknak, mert neki van autója ugyan, de az kell korán reggel. Gábor bá erősködött, hogy ő nem maradhat éjjelre Buffaloban, mert korán reggel előadást kell tartania a tisztképző táborban. A vendégek és a házigazda egymás szemébe mélyedtek, ritkán esett szó, az is csak a bor minőségének újbóli dicsérete volt. Éjféltájban Gerencsér atya megingott és azt mondta, ide adja a kocsit. Nosza, szedtük is már a cókmókot, Gábor bá ült a kormánykerék mögé, amelyik egyszerre kifordult» némi megrökönyödés után megállapítottuk, hogy az egyik fránya új találmányról van szó. Azért van, hogy a vezető könnyebben tudjon kiszállni... Én kerültem a másik első ülésre, Mária hátul helyezkedett el és már indulnánk is, éppen csak az ablaktörlőt kellene megindítani. Zuhogott az eső. De az ablaktörlő gombját nem találtuk. Az egész műszerfal tele volt fogantyúkkal, gombokkal és még a két ülés közti rész is végedesvégig. Megnyomtam sorjában a gombokat, — kinyílt az első ablak, (Folytatás a következő old.) 8 -
