Magyar Cserkész, 1970 (21. évfolyam, 1. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SYDNEY; A flemingtoni Cserkészotthont decem­ber 20 - án szentelte föl P. Forró Ferenc S. J. és Nt. Kemény Péter ev. missziós lelkész. Ezután cserkészavatásra került sor, melynek során több, mint 60 fiú és leány tett cserkészfogadalmat. Az ünnepségen fölszólaltak: Hevesi-Nagy Tibor, a 30. sz. Körösi - Csorna Sándor és dr. Bőd Pé­­terné a 66. sz. Papváry Elemérné lcscs. parancsnokai. Valamint Majsay Ottmár. a Fenntartó Testületnek elnöke és Weid­lich Géza, a newcastlei 79. sz. Kandó Kálmán cscs. parancsnoka. 20. sz Árpád Vezér őszi Kirándulása. (Részletek a hétvégi kirándulás bsezámolójából.) Az út elég jól és gyorsan eltelt. Mire kiértünk, már az álom is kiment a sze­münkből . . . Kiszállás után, sietve gya­logoltunk föl a táborhelyre,ahol megkap­tuk a közös őrsi dolgokat: bográcsot, vedret, fakanalat stb. . .utána zászlóföl­­vonás következett. Zászlófölvonás, ima és rajparancs fölolvasása gyorsan befe­jeződött s az őrsömmel futva mentünk vissza a táborhelyre, mert tudtuk, hogy sok munka vár ránk. Megbeszéltük gyor­san, hogy ki mit fog csinálni, mert “lin­­tut” akartunk építeni s utána mindenki ment a saját dolga után. 1 órára már az egész táborépítés kész volt, és így le­ülhettünk ebédelni. Ez nem tartott so­káig mert valaki hozott egy football lab­dát és elkezdtünk footballozni a réten, nem. messze o táborunktól. 3:30 volt, mire úgy kifáradtunk, hogy nem volt még annyi erőnk se, hogy összeessünk. Rövid pihenő után próbáztatást tartot­tam az őrsömnek, ami szerencsére na­gyon jól ment. Most jött ám az az idő, amitől egész nap undorodtam, a “FŐZÉS”. Ma csinál­tuk volna az első paprikás - csirkénket és izgultam, hogy fog-e sikerülni. Szeren­csére nagyon szépen összedolgoztunk, úgy, hogy 7 órára elkészültünk vele. O- lyan finom lett, hogy még a raj vezetőnk is velünk evett (ez nagy szó, mert ezt nem szokta tenni.) ... Majd tábortűz következett. Sok kacagás és hangos éneklés volt, de a vé­­gefelé már lecsöndesedett az ének, mert nagyon hideg volt s belénk fagyott a hang. Be is fejeztük hamarosan és men­tünk aludni. ... Éjjel 143 lehetett, mikor egy lö­vést és nagy kiabálást hallottunk. Min­denki kirohant a sátorból és megtudtuk, hogy az éjjeliőrt valaki elrabolta. “Rög­tön tudtam, hogy ki volt, mert nem volt köztünk.” össze - vissza futkározott mindenki, míg Széplaki Pál, az egyik őr­si tagom, talált egy darab W.C. papírt. Megállapítottuk, hogy ez biztos útjel a­­kar lenni, így Gyetván László vezetésé­vel a “tolvajok” után iramodtunk; a ka­puhoz érve másik jelt is találtunk. Mái' a tó “sarkára” értünk, mikor egy másik lövés dörrent a közelben. A hídhoz érve azonban a tolvajoknak a nyomát vesztet­tük, de Cih Lacit, az elrabolt őrt megta­láltuk lekötöz ve. Megszabadítottuk a kö­— 14 —

Next

/
Thumbnails
Contents