Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1-2. szám
kukoricahántáskor, fonóban,dörzsölőben ő volt az első személy. Kifogyhatatlan volt a mulatságos ötlete: kivált mikor beletanult a nagy emberek dolgába s össze-vissza füllentett legényekről, lányokról mindenféle badarságot. Jutalmul úgy etették, mint a madarat, ami csak szemének, szájának Ízlett.Igyekezett is kedvébe járni mindenkinek, mert ártatlan tréfákkal ugyan, de alaposan ki tudott nevettetni valakit. Volt a faluban egy szörnyen fösvény asszony, Balogné; ettől ritkán kapott valamit, legfeljebb sült krumplit, azt is akkor ha már senkinek se kellett. Egy ilyen ebéd után beállított a fonóba fillentő pajtás. Beszélget, beszélget s csak nya - lógatja a száját, mint a kis kutya, ha jóizüen evett. Addig addig, mig valaki észrevette:- Eh, be jó ebéden voltál ma. Fillentő koma:- Bizony jón.- Ugyan kinél.(- Balognénál. Három tál ételt ettem, azért nyalogatom a számat.- No beszélj már, mi volt?- Első tál: leves, jó tiszta, friss kutvizből. Második tál: tegnap sült krumpli. Harmadik: pecsenye, harmadnapos sült tök. Még ma is emlegetik nálunk, ha nincs jó ebéd, hogy:- Ezután is nyalogatná fii -léfltő a száját! Szegény kis fillentő, nem tudtuk meg, hogy milyen ember lett volna belőle. Jött egy irtózatos hideg tél s a senki gyermekének átjárta ringy-rongy ruháját. Beteg lett, gyulladást kapott s kilencnapra már az angyalok között keltett nevetést bizonyosan, mikor betoppant füllentésre kész pisze orrocskájával. Utolsó szava is méltó volt egész életéhez. Nagy lázban, lefogyva,meredezö szemmel feküdt, én éppen ott voltam hozzá látogatóban; a biróné állott mellette és ápolta a kis beteget.- Mit érzel, fiacskám? kérdezte tőle. Rávetette mégegyszer hamiskásan a szemét.- Édesanyám itt volt az eláab. hozott birónéninek arany guzsalyt, arany orsót, arany szöszt - ott van a másik szobábán, nézze meg... A biró néninek könny csordult le az arcán s kiment a másik szobába, megnézni az arany guzsalyt, arany orsót, arany szöszt. Mire bejött, a kis fillentö nem füllentett többet. Szegény kis pajtásom, menynyit emlegetjük. Mintha csak élne s olyan maradt volna,mint akkor volt. Hányszor mondtuk, ha valamelyik öcsém elbódorgott az igazság útjáról;- Ne fiilents már. És ha senkinek sincs mit beszélni a fonóban, hányszor mondják;- Volna csak itt a kis fillentö! — 10 -
