Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
ásítorke res es Szeretném őket sorra megkeresni: Melyik hová tűnt? Hol és merre jár? Amelyik elment, miért nem erre tévedt? Amelyik nem ment, vajon mire vár? Van-e ma éjjel pihenő tanyájuk? S van-e hitük, hogy megkerül a nyájuk? Csak azt várom, hogy gyűljön ki a csillag, Hogy menjen arrább a fekete rém. . . Hogy lássuk egymást csak egy pillanatra, Ó, pásztorok, hát gyűljetek körém. Hisz annyi úton oly sok fájdalom van S mind összeolvad ebben a dalomban. Hívom szavaimmal a havasi pásztort, Onnét, ahol most a duda se szól. . . Hol bújdokoltok Ábelek, az éjben? A Hargitának bércei alól, Görgényi tetőn, Gyergyón, fönt a Borgón Dalol - e még szívetek komorgón. . . Hívom szavammal a szalárdi bojtárt, A Mezőségnek űzött táborát, A hortobágyi öreg számadókat, Bugaci puszta minden pásztorát. . . Térüljünk össze, kondások, kanászok, Tehéncsordások, kecskések, juhászok. A Délvidékről és a Felvidékről, A Tiszántúl, a Dunántúl felől: Aki csak pásztor, mind az égre nézzen S ne bújjék el a csillagfény elől. . . Emeljük arcunkat föl a végtelenbe S gyerünk imádni Jézust Bethlehembe. .. Csillag ragyogjon a szegény magyarra, Hogy láthassuk az égi tüneményt, — Mert ugyanegy az ég boltja fölöttünk S a pásztor szeme ösmeri a fényt. Bármerre jár, ha menekül, ha ballag, Nem változik a hívogató csillag. . . — LISZT NÁNDOR — 4 —
