Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk ajtaját, és közben ébresztgetett bennünket :- Halljátok csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!

A tornácról a hajnali csendességben édesen csicsergett be a köszöntőt

Fittyfiritty, fittyfiritty, kikelet kivirit.

Tériké, gyere ki,

Ferike, gyere ki, csicseri, csicseri!- Megjöttek a fecskéink!

Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekböi. Nincs az a kőművesmester, ak: fürgébben dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulat aknái mondtak valamit:- Vakolat van-e még?- Van elég.- Add errébbl- Fuss szalmáért,picike!- Hozom ón izibel- Hocc ide!- Cvikk, cvikk, cvikk!- Mi tetszik?- Jó ebéd tetszenék.- Mi legyen az ebéd?- Bogaracska, legyecske.- Kis fecske, gyere csak a kertbe, gyere, gyere, gyere!

Azzal huss! - ki a kertbe, ahol igazán teritett asztalt találtak. Csak a szájukat kellett tátogatni: szinte magától hullott bele a sok bogár. El is pusztították őket egy hét alatt úgy, hogy aranyért se lehetett volna egyet se találni közülük. Még az utcánk tájáról is eltakarodott a sok bogár, olyan rendet tudtak tartani a mi kis zselléreink.

Kecske-gyerekek-esete

— Bábjelenet —

/A figurákat krumpliból lehet előállitani. A kecskegidák csupa ehangu beszéde mekegö mókázásra kínál lehetőséget/.

GAZDA /közönséghez/: Ejnye, gyerekek, nem láttátok a vas-cöveket?Tudjátok, azt a cölöpkarót, amihez a

kecskéket szokás kötni?... Nem láttátok? Hát ez kár! Itt ez a két bokor saláta. /A tér szélére mutat, ahol csakugyan ott virit két jókora saláta/.

I. GIDA /összekötve - nyakánál fogva a másikkal - beugrál/: Eeeej, de keeee-lemetlen! Ennem keeee-llene.

II. GIDA: Leee-het,leehet: levelet eleget. /Visszaráncigálja a saláta felé inuuló társát/. Neee-tene! Nem lehet! Ez neee-kem keeell.

I. GIDA: Ej, te teee-lhetetlen kecske. /Össze-buecoinak. Mikor kiviaskodtak magukat, társa a másik saláta felé indul. Ámde most ő irigykedik./ Nem, neee-ta, ezerszer neee-m. Te se egyed, nem lehet. /Huzza vissza az indulót. Újabb huzakodás. Ez többször megismétlődik. Végül két- fele rugaszkodva gátolják meg egymást az evésben. A gazda hátul diadalmasan integet, s eltávozik. Most azonban a két gida összesúg./

II. GiDA: Gyere, Beeenedek, keeedves lelkem!!

I.GIDA: Meeegyek,megyek,meeegyek... /sugdosnak egymás fülébe, s nagyokat nevetnek. Aztán szépen egyetértés - ben előbb az egyik, majd a másik salátához sétálnak és "bekebelezik* a finomságot.

I.-II.GIDA /közönséghez/: Gyerekek, leaegyetek eszesek, neee kellemetlenkedjetek!- Vége -— 13 —