Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

Jóska leültetett egy sziklatömb mellé, amelyhez odaerősítette a kötél előttem lévő részét. Mig a kötél másik végét a vállamon átvetve úgy eresztettem utána, hogy egyik kezemmel csúszni engedtem a Jóska és ón közöttem lévő kötélrészt, mig a másik oldalát tenyeremen egyszer átcsavarva tartottam. Amilyen mértékben előrehaladt, úgy eresztettem utána a kötelet, figyelve arra, hogy a kötél kezemen és vállamon változatlanul maradjon. Utasítása szerint, mikor már csak körülbelül öt méter kötél volt tartalékban, kiáltással jeleztem a métereket, igy: "öt, négy ... vége". Majd "jöhetsz" kiáltásra ón is utána indultam.

Kicsit furcsán éreztem magam. A kezem és a lábam meg-megremegett az erőlködésben, pedig megpróbáltam erőfeszítés nélkül könnyedén előrehaladni. Nem néztem le, hanem csak felfelé és igyekeztem a tegnap hallott elméletet gyakorlatilag alkal - mazni. Az első gondolatom az volt közben, hogy ennek a fele se tréfa. Itt rendkívülien koncentrálni kell és nem lehet könnyelmüsködni, mert nemcsak a magam, hanem a barátom életéről is van szó. így értem el Jóskát egy sziklapárkányon.

No, hogy vagy? - kérdezte mosolyogva, - ez könnyű falrószlet volt. De most jön az oldalraenet /travers/ - mondta ragyogó szemekkel Az oldalmenet azért nehezebb mint a függőleges irányban történő mászás, mert egyrészt mind a két mászó egyforma veszélynek van kitéve. Mert, ha pl. a második megcsúszik, öt sem tartja meg a kötél a csúszás helyén, mint a felfelé mászásnál, hanem csak a két mászó közötti távolsággal az elsőtől függőlegesen lefelé számítva. De másrészt azért nehezebb, mert szaknyelven: "levegösebb" művelet. A felfelé mászásnál ugyanis a mászó közvetlenül sziklát lát maga felett, az oldalmenetnél pedig a mélységet, amelyet meg kell szokni. Ezért van az - mondta Jóska,- hogy a sziklamászó gyakorlatoknál a kezdőkkel csak akkor szabad oldalmenetet gyakoroltatni, amikor már több kötél - biztosítással való felfelé és lefelé mászásban elég gyakorlatra tettek szert. Az oldalmenetnél minden alkalmas sziklaalakulatot fel kell hasznain! arra, hogy a kötél ne a szabadban fusson, hanem lehetőleg sziklavályúban, vagy sziklatömbök és a fal között,

Jóska eltűnt a sziklapárkány végén és bizony dobogott a szivem, mikor követtem. Tanácsára nem néztem le, hanem minden figyelmemet arra összpontosítottam, hogy biztos fogásokat keressek.

Elfelejtettem megemlíteni, hogy azokon a helyeken, ahol elágaztunk valamilyen irányban, Jóska a visszatérésre gondolva piros cédulákat vett elő a zsebéből és kis kösulyok segélyével jelölte meg az elágazási pontokat.

így haladtunk már jó ideje, mikor egy szélesebb párkányon pihenőt tartottunk. Csak most nézhettem szót alaposabban. Ijesztő mélység tátongott alattunk. De nem lehetett a földre látni, mert időközben alul nagy felhö-FELHIVJUK KEDVES OLVASÓINK FIGYEL HÉT, HOGY CÍMVÁLTOZÁS ESETÉN HALADÉKTALANUL KÖZÖLJÉK AZT KIADÓHIVATALUNKKAL. A "MAGYAR CSERKESZ" POSTAI KÉZBESÍTÉSÉT CSAK IGY BIZTOSÍTHATJUK.

16-