Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

tábori történet

Január 22-23 a Torontóiak téli táborának napjai. Nagy izgalomnál raktam teli hátizsákomat, úgy annyira, hogy azt is elvittem, amire nem volt szükségem. Mindent elkészítve, korán mentem aludni, hogy a nagy napot jó erővel kezdjem.

Reggel a templom udvarából őrsönként autókba elosztva nagy robajjal indultunk. Az ut hamar eltelt, mert az idő elment tervezgetéssel: hogy is fogjuk kihasználni a két szép téli napot?

Megérkezve, tervezgetésünkböl rögtön felébredtünk, mikor Lajos bá' első parancsa elhangzott. Ebédhez minden őrs a teát maga főzi! - ez azt jelentette, hogy a havon nedves fából tüzet kell

kához láttunk. Nekünk sikerült először a teát megfőzni, de talán nem a szerencse,hanem az éhség segitett.

Mikor az ebédet befejeztük, akadályversenyt szerveztünk. Nekem a tűzgyújtás és kötél mászás állomása jutott. Élveztem,hogy a gyerekek milyen lelkesedéssel fújták a kis haldokló lángokat. A kötélmászás remekül sikerült; lógtak a kötélen, mint majom a faágon. Mikor a "tortúrán" átmentünk, azt hittük,hogy a barakk melegében kipihenhetjük magunkat, de nem lett volna cserkésztábor, ha igy történt volna... Fáradtan, de büszkén elindultunk nyúl csapdát állítani. Ez egészen uj dolog volt nekünk, igy mindenki elfelej-8-Tclná maradt