Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

A csapat első tavaszi kirándulása... Találkozás az otthonban. A fiuk mind együtt voltak. Nem is csoda. Már alig várták ezt a napot. Hivta, csalogatta őket az ablakon bekukkanó napsugár. Hivogatóan incselkedett velük a város terein, sétányain fütyörésző fekete rigó. Tavaszi illatot hajtott feléjük az enyhe szellő. Tavasz bizsergett tagjaikban. Ki kellett törni a házak kőrengetegéből. "Szabadba fiuk, a nap arca ragyog, ott pezsdül a friss tüzes élet!"

Az őrsök külön-külön indultak Más-más utón kell eljutniok az erdei forráshoz, ahol délben egy órakor lesz találkozó. Ott délután nagy közös játék és csapatgyűlés a szabadban. De addig az őrsöké az idő, s az egész táj,amit keresztül-kasul bejárnak.

Indulás előtt röviden szól a parancsnok:- Cserkészek vagytok.Járjatok nyitott szemmel. Tavasz tündére kint bujkál az erdőn,magára öl - tötte a mezők tarka tavaszi köntösét, ott susog a rügyező fák alatt, a vidám csobogással tovasietö patak partján. Lessétek meg! Hallgassátok meg szavát!...

Délben az őrsök beszámolnak az eredményről,..

*

Pontosan egy órára befutottak az őrsök. Mindegyik nagy utat járt meg. Jól esett kibontani a hátizsákot a forrás mellett a frissen kizöldült gyepen. Ebéd után kezdődött a csapatgyülés.

8