Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
va, térkép vizsgálat után megállapítottuk, hogy kb. félúton kell lennünk. Igen ám, de a két térkép Ja mi megállapitá - sunk szerint/ ellent mondott egymásnak. Merre hát a helyes ut? Természetesen a rosszat választottuk. Tele bizakodással, vidáman biztattuk Örseinket, hogy mindjárt megérkezünk. Biztatni kellett őket, mert már igen sokat emlegették a gyomrukat. Kinek melege volt, ki fáradt; magamról nem is beszélve. A félvállam már majd leszakadt a hátizsáktól. Egy kocsi motorját hallva,ami biztos az biztos jelszóval, leállítottuk. Szerencsére! Kisült, hogy még mindig hat mérföldre vagyunk az ebédelésre kitűzött helytől. Jól megvizsgáltuk és körülcsodáltuk a kocsit, megállapítva, hogy az elektromos müvek tulajdona.Megpróbáltunk nagyon szánalomra gerjesztően nézni és kérés nélkül kérni. A "hipnotizálás" sikerült: a kocsivezetö felajánlotta, hogy elvisz. Hogy miként fértünk be mindnyájan, azon azt hiszem ö csodálkozott a legjobban. Látszik,hogy nem volt még dolga magyar cserkészlányokkal . Irány: Ugrópatak /Jumping Creek/. Kát ez bizony gyorsabban ment. Percek alatt megérkeztünk, és nagy hálálkodások közepette kiszálltunk a kocsiból. Ekkor szakszerű csomózásom ellenére sikerült kiborítanom hátizsákom tartalmát, úgy hogy a paradicsomleves önálló portyára indult. Tűzrakás, ebédfözés a nap fénypontja. Ez aztán az igazi élvezet, különösen, ha olyan gyorsasággal tüntetjük el az ételt, hogy nem győzi az ember tűzdelni a kolbászt,szalonnát, burgonyát a nyársakra. Ebéd után ki pihent, ki játszott, ki titkait mesélte a másiknak, de sajnos ennek is végeszakadt. Sorakozó!... Aztán Warrandyte-ig meg sem álltunk, ahonnan már autóbusszal mentünk a Ringwood-i állomásra. Hogy a balszerencse el ne hagyjon, most a pattogatott kukorica zacskó repedt ki és mint Jancsi és Juliska az erdőben, mi is jeleket hagytunk magunk után. De nehogy bárki is azt higyje, hogy mindezekután lehangoltak voltunk. Ellenkezőleg! Eggyel több okunk volt a nevetésre. Én valahogy úgy érzem, hogy ez a portya is csak azt bizonyitja, hogy az összetartás, a megértés és a szeretet, ami közöttünk uralkodik, az apró tévedéseket is felhasználja arra, hogy tanuljunk és azok javunkra szolgáljanak.- Varga Katalin őrsvezetőbe- le- he- k>k ká ni. se- je- haj! 2. Dunaparton van egy malom, bűbánatot ölnek* azon, sejehaj! Nekem is van bú bánatom, odaviszem, lejáratom, sejehaj! — 9 —
