Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

A\\l'|///

Hívogat már a napsugár

.avagy a Melbourne-i .Rezedák* és .Vadrózsák' őrsi portyája.

Végre elérkezett az a bizonyos szerda reggel, szeptember ^.-e! Olyan hosszúnak tűnt az idő, mig számolgattam a napokat. Reméltem, hogy hiánytalanul együtt lesz az őrs. Portyára készültünk. Van-e ennél szebb a cserkész életben? Az idő gyönyörű, a jó Isten ismét ránk mosolygott. Broadmeadowstól Lilydale-ig a különböző állomásokon ugrottak a vonatra lányaink. Minden jól ment,csak az utolsó állomásnál vettük észre, hogy az egyik őrsvezető hiányzik, ugyanis a vonat nem várt rá. Türelem az egyik főerősségünk, - megvártuk. Már a vonaton nagy volt az izgalom,igen jó kedvűén indultunk kb. 10 órakor célunk felé.

Térképünk kettő is volt, melyeket alaposan meg is vizsgáltunk, nehogy - még kimondani is szégyen - rossz irányba forduljunk. De a két térkép ellenére is, /csak a jó Isten tudja miként/ sikerült hosszas gyaloglás után visszaérkezni

kiindulási pontunkra. Ismét nekiindultunk, most már a helyes utón, de mi történt? Leszakadt a hátizsákom szijja; túl nehéz volt a főzőedény meg a sok élelem. De a csomózás az egyik legelemibb cserkésztudomány.így sikerült is valahogy összekötözni a fél-vállon vittem tovább a zsákot.

A nap már nem mosolygott,hanem nevetett rajtunk, de még a tehenek is csintalanul kacsin - tottak ránk. Kis pihenést tart

— 8 —