Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7-8. szám

folyók és vizek,s ezekkel kap­csolatos énekek. Aktuális téma a nedves időre való tekintet­tel! - Több ének után közösen felolvastuk Petőfi: A Tisza c. versét. A szél távolra elvitte a hét fiú kemény, férfias hang­ját. Hamarosan a ránkcsapó zá­por elöl ismét a pajtába mene­kültünk. Itt tartottuk meg a tábortűz vezetésének kritiká - ját. Mindenki hozzászólt, s igyekezett az elkövetett hi­bákat javasla­tokkal javíta­ni. Sokat ta­nultunk mind­annyian ebből a megbeszélés­ből. "Cosinus" most uj ötle­tet tárt elénk. Egy éves szor­galmas rover­­munka után i­­deje, hogy céljainkat ösz­­szegezzük és papírra vés - sük! Szóval egy olyan "bulát" akarunk szerkeszteni,mely fel­tünteti a rover őrs feladatait és jogait. Elhatároztuk, hogy mihelyt, a kellő gondolatokat megfogalmaztuk, azokat egy szép pergamentpapirra fogjuk feljegyezni. Ezt pedig a szer­kesztők aláirják. A később ro­­verkorba kerülő fiuk majd er­re a buiára fognak fogadalmat tenni. Volt mindenkinek hozzá­szólása, javaslata. Éjfélre készen voltunk s ekkor újra a szabadba mentünk, hogy most mi tegyük le a rover fogadalmat. A hideg ellenére, vacogás nélkül hallgattuk végig Sik Sándor: Megyeri Hitvallás-át.U- tána röviden megbeszéltük, ki­hangsúlyoztuk a költemény fon­tosabb gondolatait. Majd rövid időre mindenki elvonult, s vé­gig gondolta, hogy számára mit is jelent a jelszó: "Kötelessé­get keresünk!" Erre tettünk fogadalmat. Elhatáro­zásainkat va­lami mély és szimbolikus cselekedettel kellett lepe­csételnünk, így történt, hogy egy fák­­ja kapu előtt felsorakoztak a roverek, s messze a sö­tétben Cosi­nus várta ö­­ket; egyik ke­zében a csa­patzászló, a másikban egy diszmagyar kard.Ki­hívta őket egyenként, s kardjá­val vállukat érintve, roverré ü­­tötte őket. A féltérden álló fiuk jogosan érezhették, hogy ilyen kitüntetésben kevést fia­talnak van része. A dicsőség engem is ért, mert felvettek tiszteletbeli tagnak. Reggel az ébresztő csak fél tizkor volt. Mégis mindenki fá­radtan bujt ki hálózsákjából. A friss szél, no meg a reggeli a­/fo3yt.l5.old./ 11

Next

/
Thumbnails
Contents