Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7-8. szám
Rover avatás t a svájci Alpokban Négyen,"Cosinus" vezetésével, már szombaton délben indultak Zürichből. Vonatjuk a tavaszi napsugárban csillogó Zürichi-i tó mentén vitte őket Weesen városkáig, mely egy másik tó, a Walensee partján van, 2000 méteres hegyek tövében.Innen gyalog indultak tovább az Amden falu felé vezető meredek utón. £ falu határában terveztek letáborozni éjjelre. A hegyek közt hirtelen változik az időjárás. Útközben bizony hevesen tűzött a nap s jólesett az utszéli templom kutjánál megtölteni a kulacsokat. De mire a táborhelyhez értek, már erősen sűrűsödtek a felhők. &ire a sátort felverték, megeredt az eső. S esett vigasztalanul... Ebben az időben, mi Ubullal éppen búcsúztunk a csapat többi tagjaitól. Bábszínházát készítettünk és építésével jól előre haladtunk. így a munkát abbahagyhattuk. Felpattantuk tehát "kecskéinkre", azaz motorkerékpárjainkra, s mi is elindulturk Amden irányába. Az esőcseppek csak úgy csapkodtak, amint mi 80-km.-es sebességgel vágtat - tunk a kanyargós svájci utakon. De sikerűit az esőt kissé megelőznünk s még szinte száraz volt a talaj, amikor mi is felvertük sátrunkat a közös táborhelyen. De nemsokára igazából rákezdett a zápor. Verte, kopogtatta a ponyvatetőt. Szélrohamok söpörtek végig a hegyi legelőkön. "De mi roverek vagyunk,"-kijelentéssel, Cosinus hamarosan kizavart bennünket a sátrakból. Kirohanásunk azonban nem volt végzetes. Utasítására egy közelben álló pajtában huztuk meg magunkat. Esteledett Mindannyian éhesek voltunk s már csak Bobira vártunk, aki autójával nemsokára megérkezett. Elhatároztuk, hogy egye-fene, mi a rossz idő ellenére is tüzet gyújtunk, odakint! Először csak sirt a nedvesen égő fa, de hamarosan már vigan pattogott. Mi meg szalonnát pirítottunk% a ételt melegítettünk. A sötétség teljes beálltával "törzsfőnökünk" megkezdte a tábortűz vezetését. Cóltábortüzünk témája s magyar 10
